Sorozatunkban egy különleges vadászati módszert, a kotorékozást járjuk körül a több évtizedes tapasztalattal rendelkező vadásszal, Gelcz Miklóssal.
Az első részben a jó és a rossz gyakorlatokról beszélgettünk. A következőben a kotorékvadászat legfontosabb segítőiről, a vadászkutyákról lesz szó.
Kotorékvadászat nincsen kotorékeb nélkül. Tacskók és terrierek különböző fajtái alkalmasak a föld alatti vadászatra. Ezek a kutyák szó szerint erre a munkára születtek, erre tenyésztették ki őket. A kotorékkutya a vadász „szeme” odalent a járatokban. Felkutatja, majd hangos ugatással jelzi gazdájának a megtalált vadat.
Igazi csapatmunka
- Nálunk, etikus kotorékvadászoknál a kutya vadásztársnak számít. Csapatként működünk együtt, egyformán bízunk a másikban. Rendkívül nagy becsben tartjuk őket és vigyázunk rájuk. Ez azt jelenti, hogy nem engedjük olyan kotorékba, ahol ha bajba kerül, nem tudunk neki segítséget nyújtani: például áshatatlan helyekre, tanyaromba, töltésoldalba, lebetonozott területekre, régi állattartó telepek alatti kotorékba. Sok olyan eset volt már, amikor megláttam a helyszínt és nemet mondtam. A kutya biztonsága és épsége mindig elsődleges szempont, azt sosem veszélyeztetjük – hangsúlyozza Miklós.
- Itt újra meg kell említenünk, hogy az etikus kotorékvadászok mindig csak egy vadászkutyát engednek le a járatba. Ennek oka egyrészt a fair play, másik pedig az, hogy rendkívül sérülésveszélyes több ebet egyszerre beküldeni az üregbe. Ha ugyanis két kutya egyszerre kutatja odalent a vadat, gátolják egymást a munkában és be is szorulhatnak a járatba. Borz esetében például megtörténhet, hogy az egyik kutya rátolja a másikat a vadra, és ilyenkor megsérülhet az elöl lévő eb.
A jó gyakorlatot folytató kotorékvadászok csak kifogástalan kondícióban lévő kutyával vadásznak. További feltétel náluk a jeladó használata minden egyes alkalommal.
- Amikor a kutyát beengedjük a kotorékba, azonnal ki is ugorhat a vad. Ha viszont nem ugrik, akkor várunk a kotorékeb jelzésére. Van, hogy egy órát is csendben kell várakoznunk. Amikor aztán a vadászkutya ugatása egy helyről huzamosabb ideig hallatszik, akkor bemérjük a pontos tartózkodását a jeladó segítségével. Ezután kezdődik az érdemi munka, vagyis az ásás. Amíg mi ásunk, a kutya és a vad egymással szemben vannak odalent. Ilyenkor van óriási szerepe annak - amit az előző részben már említettem – hogy a kutyánk nem lehet túl agresszív. Nem alakulhat ki „állatviadal” a hiedelmekkel ellentétben – magyarázza a szakember.
Majd Miklós megmutatja nekem a hű vadásztársát Sapit, akinek a fotója látható e cikk elején:
- A képen a 15 éves vadásztársam szerepel, szándékosan közelről fotózva az orra. Jól látszik, hogy a kutya teljesen hegmentes, pedig az egész életét végigdolgozta velem. Azaz októbertől márciusig hetente jártuk együtt az erdőt-mezőt, és vadásztunk a vadászható ragadozókra. Ma már a kora miatt nem viszem magammal.
Gelcz Miklós elmondta azt is, hogy bár több évtizede kotorékozik, azonban utódnevelés idején sosem teszi. Ugyanakkor elismeri, hogy ebben az időszakban szó szerint nélkülözhetetlen ez a vadászati módszer a védelemre szoruló fajok miatt a természetvédelmi és egyéb érzékeny – például apróvadas, vagy baromfitartó – területeken.
Egyenlő esélyek
- Gyakran találkozom a közösségi médiában a kotorékozás betiltását követelő emberek indokai között az esélytelenséggel. Ez is egy tévhit. A föld alatti járatok hatalmas kiterjedésűek, száztól egészen a több száz négyzetméterig terjedhet a nagyságuk. Szinte mindegyik több kijárattal rendelkezik, amelyeket mi, etikus vadászok sosem temetünk be. Ellentétben a rossz gyakorlatot folytató, etikátlan kotorékozókkal, akik csak egyetlen kijáratot hagynak szabadon, azt, amin leengedik a kutyáikat – húzza alá a szakember.
Hozzáteszi, hogy a kotorék belülről egy szerteágazó járatrendszer, amelyben van egy központi hely, a „nappali”, amit osztókatlannak nevezünk. Általában 3-5 járat vezet ide. Vagyis innen a vad könnyen el tud iszkolni szükség esetén. Létezik még a végkatlan, amibe egy, nagyon ritkán két járat vezet.
A kotorékozás akkor lehet sikeres, ha a vad egy végkatlanban áll meg. Azonban a róka nagyon komoly ellenfél, mindig van „a”, „b” és „c” terve.
- Többször tapasztaltam már meg, hogy a róka nem a végkatlanban állt meg, hanem egy nyitott járatban. A kutya jelzett, mi ásni kezdtünk, két méter mélyre leértünk és ekkor a vad egyszerűen tovább állt. Jött a „b” terve. Előfordult, hogy a szálkás szőrű tacsim nyolc órán keresztül rohangált odalent a vad után, ami hol kiugrott az egyik járaton, majd visszabújt egy másikon. Megtörtént az is, hogy öt puska mellett ugrott ki egy olyan kijáraton a róka, ahol nem számítottak rá, majd elszaladt – osztja meg velünk Miklós a tapasztalatait.
Vagyis a ragadózó ennél a vadászati módszernél egyenlő esélyt kap a vadásszal szemben.
- A kotorékozásnak pont az az előnye, hogy van, amikor elejthetnénk a vadat, de mégsem hozzuk terítékre. Például, ha egy védett faj kerül elő, akár egy vidra vagy egy vadmacska. De van több olyan videóm is, ahol a rókát, illetve a borzot élve elengedtem – részletezi az etikus kotorékvadász.
Folytatás következik.
Az első részt itt olvashatják.
