Sorozatunkban egy különleges vadászati módszert, a kotorékozást járjuk körül a több évtizedes tapasztalattal rendelkező vadásszal, Gelcz Miklóssal.
A múlt héten nagy vihart kavart Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter facebook videója, amelyben bejelentette, hogy kezdeményezni fogja a kotorékozás betiltását, amelyet a „legkegyetlenebb vadászati módnak” nevezett, és aminek szerinte „nincs helye a 21. században”.
Lapunk többször foglalkozott már részletesen a kotorékozás témájával cikkekben és podcastben egyaránt. Ezúttal ennek a vadászati módnak a jó és a rossz oldaláról, a kettő összemosásának következményeiről beszélgettünk egy elismert szakértővel.
- Kotorékozás alatt azt a vadászati módot értjük, amikor a föld alatti üregekben, járatokban élő ragadozókat – vörös rókát, aranysakált, borzot, továbbá az invazív fajok közé tartozó mosómedvét és nyestkutyát – kifejezetten erre a célra tenyésztett vadászkutyák segítségével felkutatjuk, kiugrasztjuk, majd elejtjük – mondja Gelcz Miklós, a Magyarországon és külföldön is elismert szakember, aki már 30 éve foglalkozik etikus kotorékozással.
- Nagyon jó mentoraim voltak a kezdetektől fogva, közülük az egyik ma is tájegységi fővadász. Rengeteget tanultam tőlük, többek között a magas szintű etikai elveket. Ez azt jelenti, hogy a rókára nem ellenségként, hanem nemes ellenfélként tekintünk, tiszteljük, hiszen lenyűgöző tudású vadról van szó. Nagyon nehéz vadászni rá, talán pont e tulajdonsága miatt annyira kedvelt a vadászok körében, vadászati módtól függetlenül. Ahhoz, hogy el tudjuk ejteni, nagyon alaposan meg kell ismernünk a szokásait, de el kell tudnunk fogadni a kudarcokat és tanulnunk kell azokból - magyarázza Miklós.
A külföldi szakmai kapcsolatokat már az elejétől kezdve folyamatosan kereste és építette, főleg azokban az országokban, ahol jóval előttünk járnak a vadászok e téren. A régi múlttal, nagy hagyományokkal rendelkező és magas színvonalú angol kotorékozási módszerek gyakorolták rá a legnagyobb hatást.
- A sportmúltam miatt az egyik legfontosabb érték számomra a sportszerűség. Az angol hatás alapelve a „fair play”, amit a vadászataim során én is az első perctől kezdve szem előtt tartok – hangsúlyozza.
Azonban sajnos nem mindenkinél alapvető ez a fajta gondolkodás, aki a kotorékozást űzi.
- Úgy is fogalmazhatunk, hogy létezik a jó és a rossz gyakorlat. Az előbbibe tartozik az úgynevezett etikus kotorékvadászat. Olyan emberek űzik, akik vadászvizsgával és érvényes vadászjeggyel rendelkeznek. Továbbá betartják az íratlan szabályokat is, amelyek a morális értékekkel bíró vadászemberek számára teljesen természetesek. Azt értem alatta, hogy például a föld alatti járatba csakis kotorékozásra alkalmas vadászkutyát, és egyszerre csakis egyet engedünk le. A kifejezetten erre a célra tenyésztett fajtáknak a rendkívüli ösztöneik miatt nincs szükségük különösebb képzésre. Azonban nem elég az ösztön, további fontos szempontokat is figyelembe veszünk. Ide tartozik, hogy tisztában vagyunk a kutyánk tulajdonságaival, például nem lehet túl agresszív, viszont ugatásban erősnek kell lennie. Ha ezeknek a szempontoknak nem felel meg az eb, azzal nem kotorékozunk. További feltétel, hogy a kutyáknak két éves kor után le kell tenniük a VAV-ot és csak utána vehetnek részt kotorékvadászatokon – részletezi a szakember.
A rossz gyakorlatot folytató kotorékozók ellenben nem rendelkeznek vadászvizsgával, ahogyan a kutyáiknak sincs vadászati alkalmassági vizsgájuk. Sokszor nyilvánosan kérkednek az etikátlan, vadászhoz egyáltalán nem méltó módon űzött tevékenységeikkel. Nem egy, hanem több nagyon agresszív kutyát is leengednek a járatokba. Ezek az ebek kíméletlenek a vaddal és emiatt csúnyán meg is sérülhetnek. Az általuk elejtett vad számáról adatok sincsenek, így nem jelenik meg az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikájában sem.
- Amit művelnek, számunkra ugyanúgy elfogadhatatlan, akár egy laikusnak. Megértjük, hogy sokan felháborodnak a látottakon. Mi, etikus kotorékvadászok teljesen elhatárolódunk a rossz gyakorlatot folytatóktól, de sajnos ezt a civil lakosság nem tudja. Mivel ők jószerivel csak a súlyosan etikátlan példákkal találkoznak folyamatosan a közösségi médiában, így azok alapján ítélik meg az összes kotorékvadászt. Az etikus kotorékozók ugyanis nagyon ritkán mutatják meg, vagy írnak nyilvánosan a vadászataikról. Ráadásul olyan is előfordult, hogy pont egy jó gyakorlatot bemutató fotót vagy videót – amin ráadásul a vadat szabadon engedték – egy laikus már negatív színben feltüntetve osztott tovább. Vagyis a legnagyobb probléma, hogy a jó gyakorlatot végző kotorékvadászokat a rossz gyakorlatot folytatókkal sajnos összemosták – ad magyarázatot Gelcz Miklós a kialakult helyzetre.
A felsoroltak miatt megfogalmazódott egy igény bennük is:
- Nagyon régóta szorgalmazzuk, hogy történjen meg végre az „öntisztulás” a kotorékozók körében. Legyen letisztázva és jogszabályban részletesen szabályozva ez a vadászati mód – hívja fel a figyelmet az etikus kotorékvadász.
(…)
Folytatás következik.