Módosult a rendelet, elhárult az utolsó akadály is, a magyar aggárral való vadászat elől.
A Magyar Közlönyben július 29‒én jelent meg az agrárminiszter ‒ a vadászvizsgát megelőző tanfolyamról, a vadászvizsgáról, valamint a vadászíjjal, ragadozó madárral, magyar agárral való vadászatra feljogosító kiegészítő vizsgákról szóló ‒ 19/2022. (VII. 29.) AM rendelete, mely szabályozza az agarász kiegészítő vizsga részleteit, és ezzel a magyar agárral történő vadászat elől az utolsó akadály is elhárult.
Keresztes Jánost, az Országos Agarász Egyesület közelmúltban leköszönt elnökét kértük, értékelje a fejleményeket:
„A 2015‒ben megalkotott új vadászati törvény deklarálta azt, hogy Magyarországon magyar agárral vadászni lehet. Ezt azért kezdeményeztük, mert a magyar agár ‒ akárcsak a többi vadászkutya fajta ‒, munkakutya. Fontos, hogy örökölt tulajdonságait meg tudjuk őrizni és ez csak úgy lehetséges, ha az agár munkában van, azaz vadászik. Jómagam 45 éve agarászom, célom a kezdetektől a tradicionális magyar agár megőrzése volt, ehhez pedig meg kellett teremteni annak a feltételeit, hogy a kutya azt tehesse, amire az évezredek alatt kitenyésztették.
Az agarászat eleve hátrányos helyzetből indult, olyannyira, hogy 1948‒ban hazánkban betiltották, ezt követően pedig közel 20 éven át nem lehetett „használni” az agarat. Mikor a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) később elismerte új magyar fajtaként, lehetővé vált a tenyésztése, de hangsúlyozom, nem munka céljából, hanem kizárólag kiállítási és később pályaversenyzési célból. Ez azt jelenti, hogy a fajta nem csak küllemében, hanem mentálisan is sokat változott. Mindezek mellett az sem öregbítette a fajta hírnevét, hogy gyakran az orvvadászattal hozták összefüggésbe. Hosszú volt az út tehát, míg néhány neves szakember meglátta a fajtában az értéket és a jó ügy mellé állva, támogatták a munkánkat és felkarolták a hányatott sorsú fajtát, illetve a jogalkotók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy tiszta helyzetet teremtve, a tevékenységet törvényileg szabályozva, az orvvadászat elleni hatékonyabb fellépés is lehetővé válik.
Nincs más hátra, mint előre tehát, kezdhetjük szervezni a tanfolyamokat, ennek ma minden feltétele adott. Az akkreditált oktatóközpontok (vadásziskolák) feladata meghirdetni a kiegészítő agarász tanfolyamokat. Azok az agarásztársak, akik már rendelkeznek vadászjeggyel, jelentkezhetnek a kiegészítő agarász vizsgára, akik pedig ezután szándékoznak letenni a vadászvizsgát, majd agarászattal szeretnének foglalkozni, a vadásztanfolyamra jelentkezés alkalmával kérvényezhetik a kiegészítő agarász vizsga letételének lehetőségét.
Úgy vélem, a közeljövőben bővül majd az agarásznak jelentkezők köre, ám abban is biztos vagyok, hogy amikor megtapasztalják, hogy az agarak felkészítése milyen kemény munka, akkor lesz egy kis lemorzsolódás. Mindettől függetlenül azonban várhatóan nagyobb létszámban képviseltetik majd magukat az agarászok a vadászkutyások palettáján, de majd csak pár év elteltével alakul ki az a biztos bázis, melyre tartósan is alapozhatunk.
Nagy örömmel jelentem ki tehát, hogy ‒ a rendelkezés eredményeképpen ‒ az, aki eredményes agarász vizsgát tesz, és saját agara van, mely kutya rendelkezik vadászati alkalmassági vizsgával (VAV), az idei nyúlidényben, reményeim szerint már vadászhat nyúlra agárral. Ez véleményem szerint előnyös lesz a vadásztársaságoknak, mert plusz bevételi forráshoz juthatnak, de hasznára válik a nyúlállománynak is, hiszen köztudott, hogy az agár szelekciós vadászatot folytat. A legnagyobb hozadéka az új rendelkezésnek azonban kétségkívül a tenyészkiválasztásban lesz, így tenyésztési szempontból a fajtában mindenképpen egy minőségi fejlődés várható. Mostantól ugyanis ‒ az éles vadászatokon megszerzett gyakorlati tapasztalatok alapján ‒ lehet majd kiválasztani azokat az egyedeket, melyek valóban érdemesek a továbbtenyésztésre.
Hosszú út áll mögöttünk, de messze még a cél és az elkövetkezendő évek fogják megmutatni azt, hogy az agarászat valójában milyen többletet adhat a vadászati kultúrának, illetve a vadásztársadalomnak”.