Hamarosan megérkeznek a Békés megyei Szarvasról a héthetes fácánok, így nagy a sürgés-forgás a Hajdú-Bihar megyei Bihar Népe Vadásztársaságnál, Komádiban.
Három hivatásos vadász a téli, kora tavaszi utolsó kibocsátás óta felügyeli, újítja, karbantartja a volierjeiket, mert a madarak június végi fogadása előtt egy héttel képtelenség lenne mindent élére állítani – tájékoztatja lapunkat Varga Balázs vadászmester.
„Tavaly kapott a két volier új hálót; a nagyobbik 0,4 hektár, míg a kisebbik 0,2 hektár, amelyhez fedett kifutó, takarmánytároló és persze befogóudvar is tartozik.
A volierekre egész évben vigyázni kell, külön munkatársunk, Edelényi Barbara hivatásos vadász kollégánk gondjaira vannak bízva, de természetesen a férje is, és én is, mindig itt vagyunk, és minden esetben segítjük egymást.
A volierek hálóit az egész év folyamán mindig figyeljük, például a leszakadó gallyak, ágak okozhatnak bennük szakadásokat, kisebb-nagyobb lyukakat, amelyeket persze azonnal be kell kötni, hogy véletlenül se szakadjanak tovább.
Fontos, hogy az oszlopokat is ellenőrizzük, mert a télen olyan nedves, nehéz hó esett, hogy az új háló ugyan kibírta a hó súlyát, de a sarki oszlopokat egyszerűen kihúzgálta a felázott talajból. Ezért most minden karót megerősítettünk és pluszban kicövekeltük.
A volier körül mindig számítani kell arra, hogy nagyobb a dúvadnyomás. Egész évben kint vannak a ládacsapdák, a hattyúnyakcsapdák, és mivel hivatásos vadász házaspárunk itt is lakik, az ezeket elkerülő éjszakai ragadozókat rendre el szokták ejteni.
A volier körül kétsoros villanypásztorrendszert üzemeltetünk, de csak akkor működik, amikor madár is van odabent. Már teszteltük az elmúlt napokban, működik, mindenütt feszes, hibátlan a hálózat.
Ennek a karbantartása tavasz óta folyamatos. A volier körül egyméteres pásztában folyamatosan kaszáltuk a gyepet. Így most nem kell külön takarítani a drótokat a napi ellenőrzések során.
A felkészítés – a háló, a kerítések, az ajtók, a volierek előkészítése – után a napi munka mindig úgy kezdődik, hogy az ügyeletes hivatásos vadász még az etetés, itatás előtt körbejárja a voliereket.
E munka egyik része az elektromos hálózat, a hálók ellenőrzése, a másik része pedig az, hogy az állományt megfigyeljük. Megnézzük, hogyan viselkedik a madár, mit csinál, és ha van egy-egy elpusztult példány, akkor azt időben ki tudjuk hozni a röpdéből.
A voliereken kívül, kicsit távolabb, még a madarak érkezése előtt fontos feladat, hogy bekészletezzük a fácánok tápjait, és behordjuk a társaság szántóföldjeiről a betakarított búzát és árpát ‒ ezt végezzük most.
Alapvetően a voliereken kívül ezekkel a munkákkal kell számolni. Régen persze, amikor még nem voltak ilyen korszerű röpdéink, kint a Rókási-erdőben, fekvőkéményes technikával, majd kotlóssal neveltünk – ennél sokkal több munkánk akadt, hiszen akkor is, és most is, 3000 fácánt neveltünk.
Minden évben jelentkezik egy-egy újdonság, egy-egy új technika, s ha arra gondolok, hogy ma már magas nyomású mosókkal pár perc alatt tisztára tudjuk mosni a telepítés előtt az itatókat, hogy olyan ponyváink vannak, amelyeken akár talicskával, bakanccsal is taposhatunk, aztán mégsem szakad ki – igen, biztosan mondhatjuk, hogy könnyebb az élet.
A volier körül a villanypásztor a nap 24 órájában dolgozik. Jó csapdáink vannak, vadőreink képzettek, szakmai kompetenciájuk megfelelő, amit eredményeikkel is megerősítenek. Takarmányunk idén is lesz, és a lehetőségeink is adottak, így szinte »csak« rajtunk meg a Jóistenen múlik, hogy őszre szép, erős tollazatú, hosszú faroktollú madarakat neveljünk.”
