A vadászkutyákról, közöttük a magyar vizslákról számos film készült már, de a vadász és kutyája közötti különleges kapcsolatot nem könnyű jól ábrázolni. De nem lehetetlen.
Társak vagyunk címmel Szegedi László rendező-operatőr, a Vérebvezetők nyomában és a Kelet-Afrika vándora voltam alkotója készített filmet a magyar vizsláiról. Egy vadász elbeszélése a film, ami egyszerűen, minden különösebb pátosz nélkül mutatja be a kutyáival közösen eltöltött idő történéseit, szokásaikat. Mégis, a szöveg és a képek együtt megteremtik azt a légkört, amiben a néző átérzi a semmihez nem fogható, sajátos köteléket, ami a vadász és kutyája között megteremtődik. A film minden pillanatában jelen van az egymás iránt érzett szeretet.
Szegedi Lászlóval abból az alakalomból beszélgetünk, hogy október 8-án, Keszthelyen, a Vadászati Kultúra Ünnepén volt a film első nyilvános vetítése. Nem véletlenül ezt a helyszínt választotta, mert itt kapta meg 2016-ban a Festetics Kulturális Örökség Díjat, ami rendkívül fontos számára.
A beszélgetésünk kezdetén Békés Sándornak, lapunk szerzőjének méltató szavait említi, amiket a film ajánlásaként fogalmazott meg a vetítésre. Rögtön szóba kerül Sanyi bácsi egy másik, Nimródban megjelent írása is, a Vizslasirató. Ez az az írás, amelyik olvasásakor rengeteg magyar vadász sóhajt fel, talán egyeseknek valami a szemébe is mehet, mert… Beszélgetőtársam elmondja, hogy amit ez az írás próbált átadni az olvasóknak, azt igyekezett ő is filmesként érzékeltetni a nézőkkel. Az egy cél, egy közös tevékenység érdekében szövetkező vadász és kutyája, akiket hajt az ősi ösztön, akiket boldoggá tesz a vadászösztön megélése, akik az együttműködésben összeteszik a legjobb tulajdonságaikat, ezáltal hozzásegítik egymást a sikerhez és boldogsághoz. És még ennél is többről van szó, mert egy olyan típusú szeretetet ismer meg a vizsla által a vadász, amely máshonnan nem igen tapasztalható. Ezt a különleges kapcsolatot így jellemzi gróf Széchenyi Zsigmond a filmben, a tőle származó idézettel: „Együtt kell tanyázni, lehetőleg egy szobában. Össze kell tartani jóban-rosszban, nélkülözhetetlenné kell válni egymás számára! Csak így látom értelmét a vizslatartásnak.”
Szegedi László elmondja, hogy mindig érdekelte, milyen kommunikációs tartalmak készülnek a vadászat és vadgazdálkodás területén. Ő maga is készített számos filmet, a Vérebvezetők nyomában című filmsorozatért elnyerték a Kittenberger Kálmán Sajtódíjat. Látott sok rendkívül profi módon elkészített alkotást a vadászkutyázásról, vizslatartásról, amelyek a szakmai tudnivalókat közvetítik a nézők felé. Nagyon fontosnak tartja ezeket a filmeket, viszont ő hiánypótlóként egy olyan művet tervezett, amely az ember és állat, a kutya és vadász intim kapcsolatát mutatja be. Azt szeretné érzékeltetni, hogy a kutya nem pusztán eszköz a vadász számára, hanem annál sokkal több.
A film a kutya-vadász kapcsolat bemutatásán túl, a magyar vadászati kultúra népszerűsítője is, hiszen látványvilágában, jeleneteiben, a bemutatott eszközökben és szokásokban mind azt képviseli, amit mindannyian elképzelünk, amikor a magyar vadászati hagyományokról van szó.
A filmet itt tudják megnézni
