Az aszály mára olyan léptékű problémává vált Magyarországon, hogy a nyilvánosságban szinte mindennap szó esik róla.
Természetesen nem létezik a cikk címében megfogalmazott program, viszont van olyan pályázati lehetősége a vadászatra jogosultaknak, amelynek segítségével enyhíteni tudják a vad számára kritikus, vízhiányos időszakban a problémát. Ezért kérdeztük meg Kovács Gábort, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) szakmai igazgatóját, hogy az Országos Vadgazdálkodási Alap (OVA) pályázataiban (amely tavaly óta van a vármegyékhez rendelve, immáron Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer, azaz VPR néven fut) hogyan érvényesülnek a vadászterületek vízpótlását célzó programok.
Magasabb értékű elem
Kovács Gábor lapunknak elmondta: 2017-ben a vadászjegyekkel és vadászati engedélyekkel kapcsolatos munka ellentételezéseként, azok teljes díja a vadászkamarához került, többletforrást generálva az érdeklépviseleti szervezetnél. Ebből az összegből jöhetett létre egy hiánypótló forrás, mert akkor már 10 éve nem volt olyan támogatás, amelyet a vadászatra jogosultak igényelhettek volna a vadgazdálkodásuk fejlesztésére a szabadterületi vadállomány érdekében. 2017-ben határozott úgy a vadászkamara küldöttközgyűlése, hogy a többletforrásból létrehozza az OVA pályázatot, amelyhez évi 500 millió forintnyi keretösszeget rendelt. Az élőhelyfejlesztés címszó alatt kiírt felhívásban több célterület is szerepel (például fásszárú vegetáció, évelő vadföldek kialakítása, vagy csapdapark létesítése), és már akkor kiemelt téma volt a vadászterület ivóvízellátásának fejlesztése. A vizes pályázati célterületen az eszközvásárlástól kezdve az itatóhelyek létesítése, kútfúrás, forrásfoglalás és hasonló témakörök voltak a kiírásban. A megpályázható tevékenységek nem új ötletek alapján kerültek be, hanem csupa olyan eljárást támogatott az alap, amelyek már évtizedek alatt igazolták jelentőségüket, ismert volt a hatásuk és hatékonyságuk a vadgazdálkodásban.
Kovács Gábor szerint az úgynevezett vizes célterület mindig is magasabb értékű elem volt, a pályázat bírálati rendszerében a vízellátással kapcsolatos pályázatok objektív alapon, de mindig elsőbbséget élveztek. Így azok, akik vizes pályázatot állítottak össze és mind formailag, mind szakmailag megfelelő volt a megfogalmazott cél, nagy eséllyel nyertek. A célterület értékét az is mutatta, hogy ebben a témában lehetett a legnagyobb összegeket elérni. A kezdeti években maximum kétmillió forintot tudott igényelni egy pályázó, majd 2023-tól már négymillió forint lett a felső határ. Időközben a megpályázható tevékenységek listáját is kibővítették, így például támogatást lehetett igényelni ökológiai vízvásárlásra, jelentősebb méretű, 50 négyzetméter vízfelületnél nagyobb itatógödrök létesítésére, a kútfúrás tervezési és engedélyezési költségeire. Utóbbi azért volt fontos lépés, mert az OVA csak igazoltan legális projekteket támogatott, a kutak létesítése pedig sokszor hosszadalmas engedélyeztetési procedúrával járt, ami megnehezítette a pályázó dolgát. Így viszont arra is lehetőség nyílt, hogy az egyik évben a támogatásból elvégezze a tervezés és engedélyeztetés feladatait, majd a következő évben, az újabb pályázati forrásból megvalósítsa a szakszerűen megtervezett itatórendszerét.
Az OVA vizes célterületi pályázatainak előnyeit sorolva Kovács Gábor megemlítette, hogy az előfinanszírozás mellett az a rugalmasság is segítette a vadászatra jogosultakat, hogy a pályázat benyújtásától számított mintegy másfél év állt rendelkezésükre a hivatalos dokumentáció beszerzésére és benyújtására az elszámoláshoz.
A pályázók és igényeik eloszlásáról azt mondta a szakmai igazgató, hogy a jellemzően apróvadas területeken leginkább a könnyen tisztán tartható, sok helyre kitelepíthető, esetenként mobil itatórendszerek vásárlására pályáztak, míg a nagyvadas területeken az itatógödrök kialakítása volt az elsődleges cél, amit sokan kútfúrással kombináltak. A megvásárolható eszközök között szerepelt például szivattyú napelemes rendszerrel és lajtoskocsi is. Amióta pedig megemelték négymillió forintra az igényelhető összeget, egyre többen pályáztak nagyobb területű itatógödrök, kisebb vizes élőhelyek kialakítására és ökológiai vízvételre, amellyel a területen lévő csatornák, kiszáradt medrek vízéhez nyertek támogatást.
Kovács Gábor szerint egyértelmű, hogy miért számít már az OVA kezdeteitől prioritásnak a vízellátás, vaditatás témája: ugyanis azok számára, akik a mindennapjaikat a határban töltik, már nagyon régen világos, hogy nagy baj van a vízellátással.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság 2026. júliusi számában olvashatják.