Bihari Puhl Levente, alkotói nevén Levy, művészetének témájában és anyagában is egyaránt a természethez nyúl vissza, különleges megközelítéssel. A 65 éves képzőművész, festő munkáit már az elmúlt harminc évben, szerte az országban, számos kiállításon megcsodálhatta a nagyérdemű.
Székesfehérvárott született, kisgyermekkorától Siófokon élt, 2018 októbere óta pedig a Vas megyei Jánosházán lakik. A művészetek, különösen a képzőművészet iránti érdeklődése – amióta csak eszét tudja – megvan, izgatta nyiladozó értelmét. Már iskolásként, kicsit megismerve az ágazat nagyjait, Leonardo, Rembrandt, valamint Csontváry és Vasarely festészetére csodálkozott rá, de Repin szuggesztív realizmusa, Siskin és Markó természetábrázolása ugyancsak lenyűgözte. Talán itt kezdődött minden. Élete egyik meghatározó, máig ható élménye volt a Salvador Dalí művészetével való találkozás.
– Évek teltek el, mígnem 1977-ben, abban a bizonyos budapesti, Báthory utcai idegen nyelvű könyvesboltban, egy könyv címlapján megláttam egy képet, ami a kirakathoz vonzott: Dalí „Corpus hypercubicus”-át. Ebben találtam meg akkor a tökéletes festészetet: technikai tudás és metafizikai hatás – emlékezett vissza. 1979-ben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vették fel. Ennek ellenére már tudta, hogy élethivatásként választja a művészetet.
Elkezdett festészetet, anatómiát, modellrajzot tanulni Daday Kálmán festőművésznél, Rudnay Gyula tanítványánál. Több képzőművészkörben dolgozott, és otthonában önképző műhelyt is berendezett. Daday Muzsinszky Nagy Endrével az 1955-től működő Siófoki Képzőművészeti Szabadiskola alapítója, művésztanára volt. Mesterének tekinti Wessely Tibort művész-pedagógust, a Képcsarnok Vállalat egykori művészeti mentorát. – Tibor számos fiatal, pályakezdő művészt indított el a festészet útján. Maga igazából nem volt festő, de ismert minden mesterfogást, és tudását, ízlését rendkívüli pedagógiai érzékkel volt képes közvetíteni tanítványainak. Igazából ő vezetett be engem is a klasszikus festészet rejtelmeibe, amit mindig is kerestem és el akartam sajátítani – tette hozzá Levy.
1980-tól az ARTEX-nél dolgozott. Ez jó iskola volt arra, hogy megtanulja a klasszikus festészet alapjait és mesterfogásait. Rendszeres megrendelésekhez jutott: a nagyközönség ízlését kielégítő zsánerképeket és tájképeket kellett festenie, melyek eljutottak az USA-ba, Kanadába, Angliába, Franciaországba, Japánba, Ausztráliába is. Később német, osztrák és olasz galériák megrendeléseire is dolgozott, 1990-től pedig már személyesen szállította más témájú festményeit külföldi megrendelőknek.
1990-ben társaival megalapította a MESSENGER Művészeti Alkotóközösséget, és ezáltal kezdtek el – több társával – csoportos kiállításokat is rendezni. Napjainkig több mint száz egyéni és csoportos tárlata volt, itthon és külföldön egyaránt. Ez idő tájt indult el a hazai képkereskedőkkel való szoros kapcsolata is, ennek következtében fogott hozzá azokhoz a témákhoz, melyeket az ihlet jellemzett: magyar tájak, portrék, csendéletek és főleg a transzcendens témák.
Különféle anyagokra kezdett festeni, a témához és ihlethez illően, például fatáblákra, réz- és vaslemezekre, bőrre, kőre stb. A keret is szerves része lett a műnek, kapcsolódva a témához, így a keretezést is egyre egyedibbé tette, sokféle fát és egyéb anyagokat, terméseket felhasználva. Több alkalommal fafaragó, népművész, lakatos, asztalos készítette ezeket az ő tervei alapján.
Az Artlevy korszak 1998–2007 közé datálódik, ekkor új, nagyon fontos korszaka kezdődött Levy művészetének. A mesterség teljes technikai tudásával felvértezve kezdett hozzá saját művészeti filozófiájának vizuális kibontásához. A vadászat, halászat és horgászat témája jellemezte ezt a korszakát. – Ezek nagy hagyományú ősmesterségek és kedves férfiszórakozások – vallja.
A Levy Galériát Bihari Puhl Levente tulajdonképpen a MESSENGER alkotóközösség folytatásaként hozta létre a ʼ90-es évek elején, s így a mai napig már 20 éves múltra tekint vissza, és kortárs alkotásokat foglal magában. A művész számára a kortárs kifejezés nem a nonfiguratív-absztrakt munkákat jelentette, hanem azt, amit kortársak, azaz jelenkorunk társai készítenek, így a galéria jelenleg is e felfogás szerint működik: a népművészet, a kézműves mesterségek, a zene és az irodalom képviselőinek műveivel, valamint antik festményekkel és retrotárgyakkal bővítve.
Ez a szisztéma vezette tovább Levyt, amikor siófoki házában, műtermében kialakította a Levy Galériát és Szalont. Közben Jánosházán örökségként egy késő barokk stílusú épülethez jutott, amelyben szintén alkotó- és kiállítóterületet szeretne létrehozni a jövőben.
