Ismét egy dunántúli helyszínen találkoztak a helyi vadászok a Nimród Vadászújság és az Országos Magyar Vadászkamara által szervezett rendezvényen.
Június 29-én a szekszárdi Vármegyeháza adott otthont a Nimród Fórum következő állomásának, hogy a Tolna vármegyei vadgazdálkodás és vadászati kultúra témái kerüljenek ezúttal „terítékre”. Kultúrából nem volt hiány, a jó akusztikával bíró termet már rögtön az elején a Vadászkamara Kürtegyüttes szignáljai töltötték meg. Később minden előadás után egy-egy darabbal készültek, a 100 főből álló közönség örömére.
Bors Richárd, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese köszöntötte a résztvevőket. Utána dr. Kovács Zoltán, a Nimród Vadászújság főszerkesztője beszédében elmondta: immáron a hatodik Nimród Fórumot ülik a résztvevők, amely konferenciasorozatot azért hozta létre a lap és a vadászkamara, hogy a világkiállítás hagyatékát ne csak a megjelent kiadványokkal és a múzeumi gyűjteményekben megjelenő tárgyi elemekkel, hanem a hétköznapi életben tett vállalásokkal is tovább vigyék.
Ezt követően dr. Horváth Kálmán vármegyei főispán lépett a pulpitusra. Ötletként javasolta, hogy az ifjabb korosztályokat is szükséges lenne bevonni hasonló rendezvényekre, hiszen ez az alkalom is bizonyítja, hogy nem csak a vadászokat, hanem a civileket is érintő és érdeklő témákról is szó esik.
A főispán beszédét követően az OMVK Tolna vármegyei Területi Szervezetének elnöke, dr. Pilisi Gábor nyitotta meg a fórumot. Elmondta, hogy az itt ülőket mind összeköti a vadászat és a természet szeretete. Véleménye szerint ahhoz, hogy valaki jó vadász legyen és ismerje a természetet, nagyon sokat kell tanulnia és tapasztalnia. A Nimród Fórumot pedig ennek tekintetében jó lehetőségnek tartja.
A rendezvény – a korábbiaktól eltérően – öt prezentációt tartalmazott. Első előadóként Fodermayer Vilmos, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyettese beszélt a gemenci gímszarvas múltjáról és jelenéről. Kifejtette, hogy a címben látható „csoda” szót nem tartja túlzónak, mivel az itt élő szarvas kiváló genetikai állománnyal és még jobb élőhellyel rendelkezik. A szakember bemutatta a populáció történetét, kezdve a Duna szabályozása révén kialakult élőhelyváltozásokkal, a világháborúk és a nagy árvizek hatásán át egészen a közelmúltig. Gyűjtése szerint az elmúlt tíz évben csak a gemenci vadászterületen átlagosan öt, 10 kilogramm feletti bika esett minden évben. Aranyérmes bikákat tekintve ugyanez az átlag pedig kilenc. 240 nemzetközi pontszámot meghaladó trófea 8 származik e területről, melyből három 2014 óta esett. Jelenleg 1500-1700 körülire tehető a gemenci törzsállomány, amelyet tudatosan apasztottak le erre a szintre a korábban túltartott állományhoz képest, továbbá a 2002 óta bekövetezett négy árvíz is nyomot hagyott a szarvasok, de más vadfajok létszámában is.
Dr. Almási István természetfotós volt a következő előadó. Véleménye szerint a természeti értékek miatt ebben a vármegyében a legmagasabb a vad- és természetfotósok száma. Előadásában kiemelten a vaddisznóval foglalkozott, érdekfeszítő etológiai és táplálkozási megfigyeléseit mesélte el egy fotósorozattal a sertevad halászati szokásairól. Előadása végén javaslatként fogalmazta meg, hogy civilek látogatta erdei környezetben Az erdő fohásza táblák ötletéből kiindulva Fekete István örökérvényű vadászat-definícióját kellene feltüntetni, melyet a Téli berekben fogalmazott meg.
Következőként Palánki Gábor, a Gyulaj Zrt Tamási Erdészetének erdészetvezetője mesélt a dámról, amely terjeszkedése okán már nem csak gyulajinak számít a vármegyében. Kifejtette, hogy a 70-es években megkezdődött gyulaji dámok széttelepítése az egyik legsikeresebb vadgazdálkodási program volt, amely hazánkban megvalósult. Így ma már szinte minden vármegyében élnek kisebb-nagyobb utódállományok, de világ szinten is különböző helyen jelennek meg a „gyulaji gének”, úgymint Új-Zéland, vagy Dél-Afrika. Az előadásában a szakember kielemezte azokat a kijelentéseket, amelyet azok a vadászatra jogosultak hoznak fel indokként, akiknél frissen megjelent a dám, és gazdálkodni kívánnak vele. Ennek kapcsán kifejtette, hogy óva inti azokat, akik a lecsökkent vaddisznóállomány miatt a dámra szeretnének vadászni, hiszen populációdinamikai okokból dupla annyi, vagy akár hétszeres egyedszámot kell fenntartani e vadfajból, amely bérvadászatára ráadásul a hazai kereslet nem kielégítő, más piacait ugyanakkor nehéz megtalálni.
A rendezvény negyedik előadója dr. Németh Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi adjunktusa volt. A 19. századi főúri vadászatokat mutatta be, különös tekintettel az Esterházy és Wesselényi családokra. A két meghatározó arisztokrata család közül az Esterházyak tartották a nagyvadászatokat (ozorai központtal) a mai gyulaji erdőtömbben. E vadászatokat az egyre növekvő vadlétszám és az általuk előidézett vadkár alapozta meg, melyen akár napi 800–1000 körüli vad is terítékre került naponta. A történész szemléltette e vadászok szervezését és lebonyolítását, melyek hat napon át tartottak, és külön-külön területrészeken folytak, amelyeket egyébként nem vadásztak egész éven át. A Wesselényiek részéről a zsibói nagyvadászatokat említette az előadó, kiemelve a két család vadászati gyakorlatának hasonlóságait és ellenpontjait.
Az előadások sorát Szőke Gábor Miklós szobrászművész zárta. Képekkel szemléltette azokat a monumentális állatábrázolásait, melyek a világ több pontján, köztereken állnak. Részletesen beszélt a világkiállításra készített Totem szobor munkálatairól, illetve újabb munkái közül a Pénzmúzeum mellett kiállított Csodaszarvast és az Égbolt oroszlánjai nevű munkáit mutatta be.
A Nimród Fórum következő rendezvényére július 27-én, Nyíregyházán kerül sor.
