Lőni vagy nem lőni? Lőszerrel vagy altatólövedékkel? Lehet inkább befogni kellene? – mind-mind olyan kérdések, amelyek a vaddisznókkal kapcsolatban napjainkban izgatják a közérdeklődést. Engem mindeközben egy másik kérdés foglalkoztat…
Mi alapján alakítja ki a témáról való gondolkodását az „átlagpolgár”? Utánajárás, tájékozódás? Populáris híroldalak véleményének figyelembevétele? Szakmai nyilatkozatok böngészése? Barátok, ismerősök, kollégák gondolatai alapján? Vagy csak egyszerűen a gyermekkori mesehősök által megalapozott szimpátia, magyarán érzelmek mentén? Nem irigylem az embert (már ha van olyan), akinek ezekre a kérdésekre választ kell találnia, azt viszont világosan látni, hogy a nagyvilágban könnyen szembe jöhet velünk olyan, a vadvilággal kapcsolatos fals információ, amely valamilyen csoport érdekei szerint lett megalkotva, eltorzítva, vagy éppen szimplán csak jól hangzik az adott sztori szempontjából.
Utóbbi esetre kaptam illusztris példát egy néhány hete megjelent túlélőhorror, dráma műfaji elemekkel jellemezhető konzoljáték kapcsán. Adott egy helyzet odakint a vadonban, New York állam felső féltekéjében, amelyet egy erdős-tavas régióként tudunk egyszerűen szemléltetni. Két fiatal szereplő – egy lány és egy fiú – egy kidőlt fatörzsön ülve csodálkozik rá a lemenő nap fénye által aranysárgára festett vadonra, miközben előbbi egy vázlatfüzetbe szorgosan húzgálja ceruzájával a vonalakat, utóbbi pedig éppen udvarolna neki. Na mármost! A helyzet akkor válik (számunkra) érdekessé, amikor a csíkos kismalac a bozótosból betoppanva egy jól időzített cuki röffenéssel széttrollkodja a romantikus hangulatot. Nem kell túl nagy fantázia, hogy kitaláljuk, mi történik: a füzet és a ceruza a földre esik, a lány a malacot ölelgeti, a fiú a fejét vakargatja. Még valamiféle könnyen elfelejthető dialógusra is sor kerül, de ez most nem lényeg.
Az viszont igen, hogy a játék ebben a pillanatban döntéshelyzetbe kényszerít minket, pontosabban a hoppon maradt udvarlót, ugyanis két dolog között választhatunk: megmentjük a lányt, vagy nem. Hoppá! Az ember itt azt is elhihetné, hogy a tévé előtt ülő játékos még tanul is valamit a vadonról, mondjuk ezt: milyen szép is a természetre és a benne élő lényekre rácsodálkozni, de csak távolról, őket nem zavarva, mert hát, ha nem vigyázunk, akkor abból ilyen kiélezett döntéshelyzetek is születhetnek. De nem, ez csak egyfajta plusz levonható tanulság marad, ugyanis, miután arra „kényszerítem” a fiút, hogy egy jól irányzott lökéssel arrébb taszajtsa a lányt a bokorból támadó koca elől, rá kell jöjjek, hogy most jön az igazi agymosás, mégpedig a játékon belüli játék kertében.
Vált a képernyő, a két szereplőt a disznókkal hátra hagyjuk, a gém (nem a madár, hanem a játék) pedig arra akar megtanítani, hogy a vadonban számos veszéllyel találkozok majd (ez még csak a játék eleje), ezért tanuljam meg visszatartani a lélegzetem, tettessem magam halottnak és ha már az adott bajos szituáció elmúlóban van, akkor vegyek csak levegőt. Lefordítva az adott helyzetre: tettessem magam halottnak, mert akkor a koca nem fog bántani. Meg persze gondolom a medve sem!
Oké! Tegyünk így, ne szabdaltassuk fel a kocakampókkal a fiút már a sztori elején. Nyomom is az A betűs gombot, majd, amikor a koca kétszer megszaglászott és a karakter a fulladozás szélére került, felengedem. Voilà, megmenekültünk!
Ez a tanulság csapódik le azokban, akik ugyanígy játsszák végig ezt a játékot. És legyünk nyugodtak, sokan vannak, mert amikor ezt a cikket írom (tehát már több, mint egy héttel a nagyot durranó megjelenés után), a legnagyobb számítógépes (ebbe nincs benne egyik konzol sem) felhő alapú megosztón éppen 1333-an játszottak vele, az elmúlt 24 órában 3463-an, az elmúlt 5 napban pedig még 6349-en. És eme felhasználók között sok a streamer, tehát azok, akiket a videomegosztókon százezrek néznek, olyanok, akik nem áldoznak pénzt a játék megvételére, de érdekli őket a sztori.
És akkor költői kérdésként visszatérnék gondolatmenetem kiindulásához: mi alapján is alakítja ki az átlagpolgár egy téma – mondjuk a fővárosi vaddisznólövések – kapcsán a véleményét?