A gímszarvast csodálom, az őzet szeretem, a vaddisznót tisztelem.
A szarvasokhoz, őzekhez való viszonyomat érzelmeim uralják. Ha szarvast vagy őzet látok, ellágyulok, melegséget érzek. Vaddisznót látva, vagy közeli jelenlétét megérezve ugyanakkor öreg vadászként is megremegek, mint aki próbatétel előtt áll. A vaddisznóvadászat párviadal.
A vaddisznóhajtás, mely az állományszabályozás és a pénzügyi bevételek szempontjából meghatározó jelentőségű vadászati mód, persze nélkülözi ezt a személyességet. Népszerű, mert eseménydús, de vérfürdő jellege miatt vadhoz és vadászhoz méltónak aligha nevezhető. A cserkészet annál inkább! Ámde sajnos, a biztonsági körzetek határainak „átjárhatatlansága” okán manapság már alig gyakorolható. Marad a les vadászat, mely lehetőség ma már szinte minden vadászterületen minden vadász számára adott. Lesen ülve, passzívan várni a vadat? Gyakran hallani ezzel kapcsolatban lekicsinylő véleményeket. Pedig nem indokolt. A lesen ülő vadász senkit és semmit se zavarva simul bele a természetbe, miközben annak aktív megfigyelője. A vaddisznók iránti tiszteletemet a magaslesen megélt élményeim alapozták meg. Hányszor, de hányszor csodálkoztam rá a les közelében álló és az adott helyzet felett gondolkodó disznó érzékszerveinek tökéletességére, intelligenciájára! Tudtam, hogy tudja, hogy ott vagyok, mint ahogy azt is tudta, hogy én is tudom, hogy ő a közelemben van. A lesvadászat az érzékszervek, az idegek és a szellemi képességek harca. Aki hibázik, veszít.
Legemlékezetesebb élményem ezt igazolja. A szóróról heteken át mindig mindent felettek a disznók, de soha semmit se láttam, ámbár naplementekor érkeztem és gyakran éjfélig ültem és vártam. Egyszer, egy nehéz nap után, másfél órával korábban ültem fel a lesre, hogy kiszellőztessem a fejem. Elhelyezkedtem, és vadra egyelőre nem is gondolva, rutinszerűen szememhez emeltem a puskát, hogy ellenőrizzem, nem szennyeződött-e valamivel a céltávcső lencséje? És ekkor, mintha villámcsapás ért volna. Puska a vállamnál, szemem a céltávcsövön és a távcső célkeresztje egy derék disznó oldalán, mely az erdőszéli bokrok alatt áll…! A szobormerev vad még a kibiztosítás finom zaját is eltűrte, mint aki nem hisz se a szemének, se a fülének. Úgy vélte, kiismert, és ez lett a veszte…