Orosz György vadfotós kollégánk megint ’lőtt’ nekünk néhány vaddisznót, hogy csodálhassuk őket, miközben a képek elkészítéséről szóló különleges történetét olvassuk.
Az erdő talaját az ősszel lehullott színes avar réteg fedte, mely a csípős hidegben ropogósra fagyott. A telet idéző havat hiányoltam, miközben a fák között csalinkázó keskeny vadcsapán settenkedtem, fényképezőgépemet lazán a vállamra kanyarítva. Reggel óta jártam a januári tájat, fotózás szempontjából nem sok sikerrel. A napindító köd feloszlása után a ragyogó napsütésé lett a főszerep, de hideg maradt az idő. Kora délutánra már bejártam minden olyan területrészt, melyet terveztem, de az autóm felé menet még tettem egy kis kitérőt egy déli fekvésű, elegyes-tölgyes területrész felé. Csendes volt nagyon az erdő, csak lépteim neszeztek, mikor egy ágreccsenéstől lecövekeltem. Füleltem, és hallottam, hogy az avarban motoszkál valami. Szajkóra vagy cinke csapatra gondoltam, de ahogy tovább hallgatództam, mintha fújtatást és halk röffenéseket is hallottam volna. Persze, ilyenkor a látványra kiéhezett fotós sok mindent bele tud képzelni a hangok közé. Lehasaltam, és óvatosan kúszva indultam tovább egy hosszanti mélyedés felé. Rettentően kíváncsi voltam, de mint egy lassított filmben, úgy toltam magamat előre. Végre elértem a mélyedés szélére, és a fényképezőgépet a szemem előtt tartva lassan a hangok vélt irányába fordultam. A süldők tőlem 10 méterre túrták az avart, és mindannyian egyvonalban, szerencsémre nekem háttal voltak. Kifacsarodott testtel, visszatartott lélegzettel nyomkodtam az exponáló gombot. Közben a disznók forgolódtak, volt amelyik lefeküdt, de az egyikőjük különösen közel jött hozzám. Elkerülhetetlen volt, hogy észrevegyen, hiszen ott hasaltam közvetlenül előtte. Felkapta a fejét és meredten nézett az optikába. Ekkor a háta mögül megjelent három koca, melyek szerintem a hirtelen beállt csendre lettek figyelmesek. Az elöl álló koca elröffentette magát, mire a süldők villámgyorsan eltűntek. A három koca ott állt velem szemben, és szoborrá merevedve figyeltek. Aztán ketten lassan elfordultak, és elballagtak, míg a harmadik leült, és továbbra is engem figyelt. Amint a többi koca kellő távolságra jutott, az előttem ülő őrszem is felpattant, és elviharzott.