Egyre gyakrabban találkozhatunk a természetes élőhelyüket a mesterséges környezetre cserélő vadfajokkal, ami egyre több konfliktust eredményez a lakott területeken. Az okokról, a megoldásokról és a városi ember-vad kapcsolatokról kérdeztem Prof. Dr. Heltai Miklóst, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatóját.
A vad a lakott terület bármelyik részére „beköltözhet”. Létezik-e városi vadtérkép, ami megmutatja, hogy városon belül hol-, és milyen fajok élnek?
Nincsen ilyen, nem állnak még rendelkezésre adatok a városokban megjelenő vadról. Bár néhány kutató foglalkozik különböző fajok monitorozásával egy-egy helyszínen, ezek viszont szórványadatok. Olyan egységes térkép, amin például meg tudnánk nézni, hogy Budapesten egy adott kerületben, vagy abban a térségben, ahol én lakom milyen fajok fordulnak elő, ilyen nincsen. Pedig szükség lenne monitoring adatbázisokra, amik alapján döntéseket lehetne hozni a városi vadgazdálkodási tervfolyamat során, de forráshiány miatt sajnos még nem állnak rendelkezésre ezek és így az ezekből készíthető térképek sem.
Az önkormányzatok feladatkörébe tartozik a városi vadgazdálkodás?
A kusza jogi helyzet miatt nem alakult még ki szabályozott rendszer. Két lehetőség van: az egyik, amikor valaki bejelenti, hogy őt zavarja a vaddisznó a mellette lévő parkban. Ilyenkor megmondják, hogy mennyibe fog neki kerülni, hogy ne legyen ott a vaddisznó. Ez csökkenteni szokta a bejelentések számát. A másik megoldás, hogy lehet azt mondani, hogy ez az önkormányzat felelőssége, de akkor az önkormányzatnak elő kell teremtenie erre a célra pénzt. Viszont ez sem szokott a népszerű ötletek közé tartozni, hogy akkor most növeljük meg a helyi adót, mert „Julcsikát zavarják” a dolmányos varjúk? Mindenképpen és a lehető legrövidebb idő alatt rendezni kell mind a jogi, mind az abból következő pénzügyi helyzetet. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy amikor mindenképpen szükséges a megfelelő beavatkozások, késlekedés és kétség nélkül megtörténhessenek.
Említette az előbb a lakott területen megjelenő vaddisznót. Mit tehet egy városlakó, hogy megelőzze, vagy csökkentse az ember-vaddisznó találkozásából eredő konfliktusokat?
Az első, amit mindig elmondok, hogy mindenkinek védenie kell a saját birtokát. Tehát eleve a saját kerítésemet úgy csinálom meg, hogy a vaddisznó ne tudjon bejönni a kertembe. A második fontos dolog, hogy nem járulok hozzá sem zöldhulladék, sem komposzt, sem szemét kihelyezésével az utca végén, a házam mellett, sem máshol ahhoz, hogy ezek a fajok odamenjenek és táplálékforrást találjanak. Még fontosabb, hogy nem etetem szándékosan ezeket a fajokat. Ha mégis találkozom velük, akkor pedig nem keresem a közelségét. Onnantól kezdve, ahogy megpillantottam, elkezdem növelni a távolságot, tehát nem megyek oda és nem folytatom tovább arra az utamat, vagy nem csinálok egy fényképet róla közelebbről, hanem minden esetben növelem a távolságot, azaz sarkon fordulok és távozom. Az esetek döntő többségében ezek a fajok félnek tőlünk vagy megijednek. Ha esetleg üvöltök egyet, akkor megijed és elmegy, hogyha van neki hova mennie. A támadásnak három-négy kiváltó oka szokott lenni. Van, ami tőlünk teljesen független külső tényező, valamitől már megijedt a vad, és ezért rohan életét félve, de már eleve felém. Én ezt úgy érzékelem, hogy direkt nekem akar rohanni, tehát engem támad. Valószínűleg nem, hanem már valaki más inzultálta, de ha én vagyok épp az útjában, akkor keresztül fog rajtam gázolni. A másik lehetőség, hogy a beépített, kerítéssel tagolt övezetekben nem lát másfele menekülési utat, csak rajtam keresztül. A harmadik lehetőség, hogy egy kocába futok bele és a malacok ott vannak mellette. Ilyenkor azt érzi, hogy veszélyben vannak az utódok, ezért mindent megtesz, hogy megvédje őket. A negyedik lehetőség, amikor kutyát sétáltatok, és a kutya rámegy a vaddisznóra, ami ezt támadásnak fogja érzékelni. A kutya visszafut hozzám, és hozza magával a vaddisznót is. Ezt az esetet a felelős állattartással, a kutya pórázon való sétáltatásával meg lehet előzni, vagy legalábbis minimálisra lehet csökkenteni az esélyét.
Vaddisznó elejtésének lakott területen belül milyen jogi feltételei vannak?
Nagyon szigorú feltételrendszere van, csak a területileg illetékes rendőrhatóság adhatja ki erre az engedélyt, a vadászfegyverrel és vadászati jogosultsággal rendelkező személynek. Az engedélynek tartalmaznia kell a helyszínt és az időpontot, ahol az elejtés megtörténhet, és a lakosságot is értesíteni szokták.
A konfliktusos vadfajok – róka, őz, vaddisznó – egyre gyakoribb városi megjelenésével a vadelütések száma is megnőtt. Van-e erre valamilyen megoldás?
Ha nem lépünk fel az ellen, hogy ezek a fajok bent legyenek lakott területen, akkor sajnos ez a jövőben is velejárója lesz a városi létnek. Sőt, azt gondolom, hogy még veszélyesebb is lehet, mint kint a vad természetes élőhelyének a közelében, mert ott számítok rá. De ha például a Csévéző úton megyek Budapesten, akkor nem biztos, hogy arra számítok, hogy a vad az erdőből kijön. Ebből a szempontból sokkal védtelenebb vagyok. Ezért van szükség tudatos gazdálkodásra azoknál a fajoknál, amelyek problémákat okoznak, de tudjuk azt is róluk, hogy szép állománnyal rendelkeznek. Meg kell nézni, hogy hogyan lehet megakadályozni a városi jelenlétét, hogy ezek a konfliktusok csökkenjenek vagy eltűnjenek, mert az emberi élet mindennél fontosabb.