Egyre gyakrabban találkozhatunk a természetes élőhelyüket a mesterséges környezetre cserélő vadfajokkal, ami egyre több konfliktust eredményez a lakott területeken.
Az okokról, a megoldásokról és a városi ember-vad kapcsolatokról kérdeztem Prof. Dr. Heltai Miklóst, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatóját.
Mióta létezik ez a fogalom, hogy városi vadgazdálkodás és pontosan mit értünk alatta?
Közel 60 évvel ezelőtt volt az első tudományos konferencia az Amerikai Egyesült Államokban, amit ebben a témában tartottak. A kilencvenes évek közepéig azonban csak szórványosan vizsgálták világszerte ezt a területet. Az elmúlt harminc évben ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet és szerepet kapott a városi vadgazdálkodás. Magyarországon 1996-ban szervezték meg az első olyan előadást, amelyen Csányi Sándor professzor úr meghívására egy amerikai vendégelőadó is részt vett. Az ő előadásában hallottam először én is az „Urban Wildlife Managementről”, és azóta foglalkozom ezzel a szakterülettel.
Milyen céljai vannak a városi vadgazdálkodásnak?
A hazai természetvédelemben jelen lévő viták amiatt vannak, hogy a gazdálkodás, azaz a menedzsment szót a hazai természetvédelem mind a városokon belül, mind a városokon kívül negatív értelemben érti. Úgy gondolja, hogy általában a természeti erőforrás gazdálkodás, beleértve a mezőgazdálkodást és a vadgazdálkodást is, csakis a természetben lévő erőforrások kihasználását, csakis azok emberi érdekek alapján történő megváltoztatását jelenti. De a gazdálkodás nem erről szól. A gazdálkodás arról szól, hogy minden természeti erőforrás értékes, ezért fontos, hogy ezek megmaradjanak, de úgy, hogy közben az emberi érdekek se sérüljenek. Ennek tipikus példája a városi vadgazdálkodás. A városi területek biodiverzitás-gócpontok, nagyon sok fajnak adnak élőhely lehetőséget. Ezeknek a fajoknak a többsége az emberek számára vagy semleges, vagy akár örömteli, gondoljunk csak az énekesmadarakra. Azonban vannak olyan fajok, amelyek az úgynevezett várost kihasználó fajok csoportjába tartoznak, tömegessé válásukkal komoly problémákat idézhetnek elő. Ide tartozik például a dolmányos varjú, a csóka vagy a parlagi galambok.
És megjelennek olyan fajok is, amelyek nem csak riadalmat, hanem akár jelentős károkat is tudnak okozni, például a vaddisznó, vagy az őz a temetőkben, meg ugye a róka.
A városi vadgazdálkodás során felmérjük, hogy adott fajnál mi váltotta ki, hogy ő városlakó lett, ez az ok megszüntethető-e, vagy csökkenthető-e, hogyan tudunk védekezni a kártétel, betegséghordozás, általában a jelenlét emberi szempontból negatív oldala ellen.
Folytatása következik.