Egyre gyakrabban találkozhatunk a természetes élőhelyüket a mesterséges környezetre cserélő vadfajokkal, ami egyre több konfliktust eredményez a lakott területeken.
Az okokról, a megoldásokról és a városi ember-vad kapcsolatokról kérdeztem Prof. Dr. Heltai Miklóst, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatóját.
Milyen okokra vezethető vissza, hogy a vad egyre gyakrabban jelenik meg a városokban?
Két nagy csoport van a városban megjelenő fajok között: az egyik csoportba azok a fajok, elsősorban a különféle madárfajok tartoznak, amelyek azért költöztek be, mert vagy mindig is kedvezőbbek voltak számukra az életfeltételek a városban, vagy azért, mert most jobbak. Például télen magasabb a hőmérséklet, vagy olyankor is találnak táplálékot, fészkelőhelyet, amikor a szabad természetben már nem. A másik csoportba a veszélyesebb, konfliktusosabb fajok tartoznak, amelyek a véletlen miatt kerülnek be a városba. Például vannak parkerdőként nyilvántartott területek Budán, amelyek ugyanolyan élőhelyet nyújtanak a vadnak, mint egy erdő, így ezekben nem csak az énekesmadarak, hanem a vaddisznó és az őz is ugyanúgy megtalálja az életfeltételeit. Ráadásul a város szélén lakó emberek sokszor kiborítják a zöldhulladékot az utak, vagy az erdők szélére, ezzel odavonzzák a vadfajokat, mert etetik őket. Ugyanúgy a kóbor macskáknak kint hagyott táplálékok tökéletesek a rókáknak is. A vad félelemérzete csökken az emberrel szemben, és ekkor mindig, mindenhol, minden esetben megjelenik az az embertársunk, aki úgy dönt, hogy most ő megmenti a vadvilágot, és elkezd direktben is etetni.
Igen, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a városban élők, amikor találnak egy vadállatot a környezetükben, gyakran „meg akarják menteni”. Van-e szükség vadmentésre lakott területen belül?
Én alapvetően úgy gondolom, hogy nincs szükség vadmentésre. Ezek a fajok a természetben élnek és az a jó nekik, hogyha a lehető legkevesebb kapcsolatuk van az emberrel. Őz, vaddisznó, róka, dolmányos varjú: ezeknek a fajoknak ezres, tízezres, százezres populációi vannak, és folyamatosan nő az állományuk Magyarországon. Tehát ezek a vadfajok nincsenek bajban. Ellenben, ha hozzájárulunk ahhoz, hogy az emberrel kapcsolatos félelemérzetük csökkenjen, akkor az ember-vad közötti konfliktusok számát növeljük meg hosszú távon. És ezek a konfliktusok nem szoktak jóra vezetni.
Egy-egy vad megjelenése lakott területeken egyéb problémákat is okozhat, például különböző zoonózisokat, vagyis állatról-emberre terjedő betegségeket is terjeszthetnek. Mely fajok azok, amelyek ebből a szempontból különösen veszélyesek lehetnek?
Elsősorban a rókák, illetve a kóbor macskák jelenthetnek komoly problémát, hiszen ezek az állatok nincsenek rendszeresen állatorvos által ellenőrizve. Szabadon mozognak az erdő és a város között, illetve a városon belül is, így mindkét fajnak az ürüléke, vizelete beszennyezheti a városi homokozókat, vagy a városi zöldnövények felületére kerülhet, amely során parazitákat terjeszthetnek. Ezek közül az egyik legveszélyesebb az Echinococcus multilocularis nevű hólyagféreg, ami megfertőzheti az embert. A betegség lappangási ideje több év is lehet és sokszor halálos kimenetelű.
Folytatás következik.