A vadgazdálkodók életében évről évre kardinális kérdés a vadkár mértéke. A vadkár összege és eloszlása nagyon változó, van, ahol nem viseli meg jelentősen a költségvetést, máshol a működést is veszélybe sodorhatja.
Sajátos helyzet alakult ki idén a Nagykanizsai Hubertus Vadásztársaságnál. Mint azt Dénes Sándor fővadásztól megtudtuk: az illetékességi területükön tevékenykedő mezőgazdasági szövetkezet 20 éves földbérlete számos ingatlan esetében lejárt és az érintett földterületek magánszemélyek használatába/birtokába kerültek. A vadásztársaság a szövetkezettel – méreténél fogva – könnyebben tudott egyezkedni a vadkárral kapcsolatban, a birtokok új művelői azonban sokkal inkább költségérzékenyek. Ennek következményeként eddig idén a tavalyi vadkárigénynek a kétszerese realizálódott a vadgazdálkodónál. Ez azt jelenti, hogy – mint azt Dénes Sándor megfogalmazta – a vadkár mértéke kritikus szintet ért el, összege 30 millió forint körül alakul, szemben a tavalyi közel 15 millió forinttal. S ha ebbe még belekalkuláljuk, hogy a kukorica ára akkor mázsánként 13-15 ezer forint körül mozgott, idén pedig 5-6 ezer forint, akkor egészen elkeserítő a helyzet. A szakember hozzátette: bírósági peres ügyeik nincsenek, ha csak lehet, próbálnak megegyezni.
Karvalics Sándor, a Pat és Környéke Földtulajdonosok Vadásztársaság hivatásos vadásza, gazdálkodó a Nimród Vadászújságnak elmondta: náluk a vadkár szemmel láthatóan kevesebb, nemcsak százalékos arányt illetően, hanem összegszerűen is. Előbbi 20 százalék körüli visszaesést jelent, forintálisan pedig a tavalyi összeg felét teszi ki, 15 millióról 6 millióra csökkent. Úgy véli, ez az alacsonyabb terményárak mellett leginkább a vaddisznóállomány erőteljes csökkenésének köszönhető. Ezzel együtt a szarvas is jelentős károkat okozott, ezek főleg a napraforgóban és a kukoricában keletkeztek, a repce és a gabona vadkár nélkül lejött a területekről, ami ritkaságszámba megy. Hozzátette: szerencsés a helyzetük abból a szempontból, hogy tagjaik körében számosan maguk is mezőgazdászok, földtulajdonosok, mint erre következtetni is lehet a társaság nevéből, így ebbéli minőségükben sokat tesznek a vadkár minimalizálása érdekében.
A Gyöngyös-Gyöngyöshalászi Földtulajdonosi Vadásztársaság hivatásos vadásza, Ilyés Zsolt azt mondta: évről évre változik a vadkár mértéke, attól függ, milyen terményből van több és annak hogy alakul az ára. Ha a vadászterületen több a kukoricavetés, akkor az jó eséllyel magas vadkárt vetít előre. Hozzátette: náluk az elsődleges károkozó a szarvas. Változó a kapcsolat a mezőgazdasági termelőkkel, van, aki segítőkész és maga is megteszi a megelőzés érdekében mindazt, amit meg kell(ene) tennie minden gazdának, de sajnos, ennek ellenkezőjére is akad példa. Ezzel együtt általában sikerül megállapodniuk a feleknek. A szakember szerint egyébként nem a vadkár növekedett, hanem a szemlélet változott meg: régebben a gazdák jobban tűrték, elviselték a vadkárt. Ilyés Zsolt úgy véli: ha nem lennének mindenhol villanypásztorral lehatárolva a nagy táblák, a vadkár jobban el is oszlana és könnyebb lenne a védekezés is a vadgazdák számára.