Boros Andrea, Prihoda Judit és Valaczkai Erzsébet kiállítása Keszthelyen.
Megnyílt Boros Andrea, Prihoda Judit és Valaczkai Erzsébet festőművészek „Vadvilág női szemmel” című közös kiállítása a keszthelyi Vadászati Múzeumban, melynek keretében mindhárom művésztől 11-11 alkotást láthat a nagyközönség.
Tóth Csaba köszöntötte az egybegyűlteket, majd Galamb Gábor, a Kaszó Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg a tárlatot. „A művészek az ország különböző részeiről érkeztek, ám az életükben több kapcsolódási pont is van. Mindhármuk szárnybontogatásánál jelen volt Csergezán Pál és Muray Róbert, mindhárman szoros kapcsolatban voltak a Gemenci alkotótáborral és valamennyien számos rangos elismerés büszke tulajdonosai, de ami talán a legfontosabb, mindannyiuk keze határtalan alázattal vezeti a ceruzát” – mondta el ünnepi beszédében Galamb Gábor, aki röviden ismertette a művészek életútját is.
Boros Andrea Kecskeméten született, a természethez való erős kötődése gyermekkorában kezdődött, hiszen ahogy ő fogalmaz, a hatalmas rét, a nyakig érő parlagfű, a fára mászás, bogarászás élete része volt. A másik mélyen rögzült élményt a nagyszüleinél töltött nyarak jelentik. Rajzkészségét 2005-ben kezdte el autodidakta módon fejleszteni, előképzettsége nem lévén könyvekből tanulta a festés alapjait. Az igazi megerősítés számára Muray Róbert részéről jött, aki meghívta táborába.
Szívesen váltogatja a technikákat - olaj, pasztell, kréta, akvarell, grafit és fapác -, attól függően, hogy melyikkel tudja legjobban bemutatni elképzelését. Alkotótáborok rendszeres résztvevője, bármilyen vadat szívesen rajzol, de kedvenc témái a madarak. „A kölcsönös tisztelet mind emberileg, mind egymás munkái iránt, ez inspirálta a kiállítást. A vadászok által szerzett tapasztalatokat, illetve a vadászok által az állatokkal szemben tanúsított mélységes tiszteletet építem be a munkáimba, ugyanakkor, mint vadászt, egyre inkább próbálom kizárni az embert a képeimből. Megfordítottam a dolgot és most inkább a vad figyeli meg az embert. Szeretnék rámutatni arra, hogy mit okozhatunk a természetben, mert aki betéved egy területre, az egy vad, egy madár territóriumára lép be, a természetben ugyanis minden négyzetcentiméter fel van osztva. Sajnos ezt az ember egyre kevésbé tartja tiszteletben. Az évek során a technikám letisztult, a monochrom világból az egyre színesebb világ felé fejlődöm, a képek mögötti érzések azonban nem változtak” – osztotta meg gondolatait Boros Andrea.
Prihoda Judit, Budapesten született, 12 éves korában kezdett szakavatott tanárok irányítása alatt festészetet tanulni, mesterei között olyan művészeket találunk, mint Muray Róbert, Csergezán Pál és Meszlényi Attila. A Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika, rajz és művészettörténet tanárszakán szerzett diplomát.
Egyetemi tanulmányai során fél évet töltött a németországi Darmstadtban, az Erasmusmobilitás ösztöndíjnak köszönhetően. Fontosabb kiállításai Magyarországon, Erdélyben, Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Angliában a “Holland &Holland”-nál és az USA-ban voltak eddig. 2000-ben Dél-Afrikában, 2007-ben Namíbiában vehetett részt tanulmányutakon, 2018 óta alkotói show-kal lép fel vadászattal, kultúrával kapcsolatos rendezvényeken. 2024. márciusában Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át dr. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettestől.
„A vegyes témák mellett sokféle technikát is láthatnak a nézők a kiállításon” - mondta el Prihoda Judit. Számos technikát használok magam is, legyen az olaj, vegyes, pasztell, akvarell vagy ceruza, mert ezek hatása más és más. Minden képnek története, sajátos hangulata és mondanivalója van. Jelen kiálltás keretében alkotásaim a hazai nagyvadfajok mellett egzotikus fajokat (kafferbivaly, oroszlánok) is bemutatnak. 2020-ban lehetőségem nyílt a KASZÓ Zrt. területén alkotni, és a környezet és a vad fizikai közelsége új érzelmi töltetet adott számomra és olyan alkotói energiák szabadultak fel bennem, amit azelőtt nem tapasztaltam. Ennek nyomán új fejezet nyílt munkásságomban, ezt az itt látható képek is tükrözik.”
Valaczkai Erzsébet Orosházán született, tanyán nevelkedett, gyermekkorát a pusztaföldvári Harangos-ér partján töltötte és 16 éves korában, az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulójaként kezdett rajzolni. Érettségi után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakára nyert felvételt, végzősként a diplomamunkáját madáretológiából írta, melyet saját grafikáival illusztrált. 1982 óta Heves megyében, Tarnaleleszen él, itt ismerkedett meg az erdő nagyvadjaival. Kedvenc témái a madarak, a nagyvad és a mesés famatuzsálemek. Legkedvesebb eszközei az egyszerű grafit és a pasztell, de egyre rutinosabban bánik az olajfestékkel is. Példaképe Csergezán Pál és Rein Poortvliet, akik egyéni és életszerű módon örökítették meg a természet érdekes és szép pillanatait. Feladatának érzi, hogy megmutassa az embereknek, főleg a gyermekeknek a természet kisebb-nagyobb csodáit.
„Pedagógus vagyok, célom az ifjúság nevelése, hisz az ő kezükben van a jövő, tőlem a diákok nem csak a száraz ismereteket, hanem magát az élővilágot tanulják. Manapság a számítógép világában nagy kincs, ha a gyerekeknek van igényük a természetre. Örömömet lelem abban, amit csinálok és ha van lehetőség arra, hogy ezzel másoknak is boldogságot szerezzek, akkor az hatványozottan öröm. A vadfestés az egyik legnehezebb téma, mert a vad hiteles megjelenítése nem könnyű feladat, a technikákon túl sok egyéb ismeretet (biotóp, anatómia stb.) igényel. Most elsősorban hazai fajokat hoztam erre a kiállításra és bízom benne, hogy szép élményt nyújtunk a nézőknek.”
Az ünnep fényét Matyikó Boglárka és Sós Csilla zenei előadása emelte. A tárlat augusztus 9-ig tekinthető meg a múzeum nyitvatartási idejében.
