Október 27-én került megrendezésre a Hubertus hétvége keretein belül „A szarvasfélék agancstőmegbetegedésének aktuális kutatási eredményei” című szakami konferencia a Nógrád vármegyében található Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen.
A konferencia az Országos Magyar Vadászkamara és az Ipoly Erdő Zrt. támogatásával valósult meg. Az ünnepélyes kürtszót követően dr. Orosz Lóránt kegyhelyigazgató nyitotta meg a konferenciát, majd Bajnai Csaba, az Ipoly Erdő Zrt. Kelet-Cserháti Erdészetének vezetője konferálta fel az előadásokat.
Elsőként Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza tartott beszámolót a kutatás eredményeiről. Mint elmondta, Magyarországon 1997-ben vették észre először a betegséget a Gyulaj Zrt területén. A 2000-es évek elején a Tolna és Somogy vármegyei területeken már 40-50 százalékban jelentkezett az agancstőmegbetegedés. A kutatók 2018-ig úgy gondolták, hogy csak a dámnál jellemző, de azóta már a gímszarvasnál és az őznél is felütötte a fejét. A betegség egyik legrosszabb jellemzője, hogy minden korosztály példánya elkaphatja, tünetei pedig, amelyeket a terepi bírálat során megfigyeltek: az agancs elveszti természetes alakját, megrövidül a szemág, megváltozik a koszorú alakja is. Maga a betegség a humán gyógyászatban a csontvelőgyulladás egy speciális fajtájával (a Garre féle sclerotizáló idült csontvelőgyulladással) mutat rokonságot. A megbetegedett állatnak – habár nem látszik – de hatalmas fájdalmai vannak, ami annak tudható be, hogy a betegség előrehaladásával nem csak az agancstő csontozata ritkul meg, hanem a szemüreg és az agyüreg is, majd végső esetben maga az agy is károsodhat. Az első mintavételezések során (2019-ben) 42 bika mintáját vizsgálták, ahol nem volt kimutatható betegségre specifikus kórokozó, majd a következő évben 52 dám mintájából sem tudtak kimutatni kórokozót, így a betegséggel speciális baktérium nem volt összefüggésbe hozható. További vizsgálatok érdekében – hatósági engedéllyel – idényen kívüli elejtést végeztek dámbikákkal, hogy barkás agancsokat is megvizsgáljanak. A későbbiek során teljes csontvázvizsgálat is történt, amely során kimutatták, hogy a csontritkulás bizonyos esetekben már a lábszárcsontot is károsította. Egyes bikák koponyáját patológus is megvizsgálat, ahol láthatóvá vált, hogy az agancstő körüli bőr megduzzadt és begyulladt, a bőr alatt komoly elszíneződés volt látható a felgyülemlett vér miatt, továbbá részleges koponya elválás is megfigyelhető volt.
Dr. Sükösd Farkas PhD a Szegedi Tudományegyetem Patológiai Intézet, Molekuláris Patológiai Laboratórium vezetője volt a második előadó, aki patológus szemmel vizsgálta meg a beszállított mintákat. A szakorvos beszámolója alapján már 1901-ben is jelen volt az országban a betegség, de azóta már külföldön is megjelent, többek között 2018-ban Németországban, majd 2019-ben az USA-ban is regisztrálták. A számos vizsgálati eljárás eredményei alapján, egyéb kóroki tényezők hiányában, a mikotoxinok szerepe került a kutatás középpontjába, amelyek nem csak az agancsra, de a kiválasztószervekre (máj, vese) és a szaporítószervekre is nagy hatással lehetnek. Hormonális problémákat eredményeznek mind a hím, mind a női ivarú egyedek esetében. A terepi gyakorlatban leginkább úgy vehető észre, hogy mind a gím-, mind a dámbikák később kezdik meg a bőgést és a barcogást, vagy irreális időben hallatják hangjukat. Ezek a jelenségek egyre gyakrabban fordulnak elő Magyarországon. A nagy kérdés viszont továbbra is az, hogy miként képes az állat bevinni a szervezetébe a mikotoxinokat. Sajnos a rossz hír, hogy nem mással, mint a rossz minőségű (olcsó) takarmánnyal (kukorica, szilázs stb.). Ezeket a takarmányokat leginkább a marhatelepekről veszik meg a vadgazdálkodók, az olcsóságuk végett. Miért is olcsó? Azért, mert ezek a takarmányok olyan magas mennyiségű mikotoxinnal rendelkeznek, amiket már nem lehet a haszonállatoknak adni, és egyben ezeket meg is kéne semmisíteni, mert veszélyes hulladéknak számítanak, ellenben a vadásztársaságok továbbra is nagy mennyiségben hordják ki a területeikre. Mikotoxinok továbbá az elvetett takarmánynövényekben, illetve a tölgymakkokban is vannak, ezek jelenlétét nem csak magukból a termésekből, hanem a beszállított állati vér, hullaték és izomszövet mintákból is kimutatták.
Ezen mintákat, valamint a terméseket az előadás harmadik előadója, dr. Szőke Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Állatbiotechnológia Tanszék Szaporodásbiológiai és Toxikológiai csoport vezetője ismertette, aki toxikológus szemmel vizsgálata a problémát.
A konferencia harmadik előadója prof. dr. Szemethy László volt, aki a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Agrobiológiai Tanszékének vezetője. Témája „A mikotoxinok vadgazdálkodási hatásai és lehetséges kezelései” címet viselte. Előadásában többek között kitért a már említett nem megfelelő takarmányozásra, illetve a mikotoxinok által okozott hormoni változásokra is, valamint a mikotoxinok terjedésére. Ez utóbbi témában kiemelte, hogy a mikotoxinok terjedése alapvetően a hőmérséklettől függ, mivel egy gombáról lévén szó, legjobban a meleg, párás időjárás kedvező számára, ami a globális felmelegedés végett manapság jellemző. Így jutott el a betegség a tengeren túlra is.
Végezetül dr. Sára Levente PhD., a Semmelweis Egyetem adjunktusa mutatta be, hogy a mikotoxinok milyen hatással bírnak az emberekre. Prezentációjában kiemelte, hogy az ember a mikotoxinokat mind a különféle feldolgozott élelmiszerekkel, mind pedig a vadhússal be tudja vinni a szervezetébe. Leginkább megjelenő hatása a férfiaknál egyre gyakoribb megtermékenyítőképesség csökkenés, ami már világméreteket ölt, ugyanis a mikotoxinok hatására a férfiak spermiumszintje visszaesik, ami vezethet akár a már említett betegséghez.
Az esemény zárásaként beszédet mondott dr. Posta Katalin, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese, aki bejelentette, hogy projektet indítanak a dámszarvas teljes genomjának feltárására, ami segítheti az agancstő-megbetegedések kutatását is.