Nagy hangsúlyt fektetnek a Zalaerdő Zrt.-nél a vadföldek kezelésére és újdonságokat is kipróbálnak a vad kiegészítő takarmányozása, illetve a mezőgazdasági termelőknek okozott vadkár mérséklése érdekében.
A vetésszerkezetben olyan növények is szerepelnek, mint például a szemescirok, a görögszéna, a köles, vagy éppen a szója, mely az utóbbi évek slágernövénye az állami erdőgazdaságnál. Ennek kapcsán Boldizsár Tibor Bence mezőgazdálkodási ágazatvezető a Nimród Vadászújságnak elmondta: mintegy 1000 hektár vadföldön és vadlegelőn gazdálkodnak, amelynek fele szántóterület és annak csaknem 38 százalékán, azaz közel 200 hektáron pillangós keverékeket termelnek. Húsz százalékos részaránnyal szerepel a vetésszerkezetben a kukorica. A Zalaerdő Zrt., valamennyi erdészetének saját maga állítja elő a teljes kukoricaszükségletet, ezen kívül vannak túróföldjeik és olyan vadföldek, ahol lábon etetik a kukoricát. Az említett növényeken kívül évről évre vetnek őszi árpát, zabot is. Az elmúlt néhány év újdonsága a szemes cirok, melyet tavaly szintén lábon etettek fel, de idén nagyobb területen, értékesítésre is termelnék a takarmánynövényt.
A legújabb kísérletük azonban nem ehhez, hanem a szójához fűződik, amit tavaly vetettek először és elég jó terméseredményt sikerült elérniük. Ennek okán idén nagyobb területen termelik ezt a növényt is. Ugyancsak jó tapasztalatokat szereztek a görögszéna, mint új növénykultúra kapcsán, melyet a szarvas kifejezetten kedvel. Tíz hektáron termelnek csicsókát, de vetnek tritikálét és kölest is, ezek amellett, hogy a vad számára táplálékot nyújtanak, segítenek teljesíteni a vetésforgóra, diverzifikációra vonatkozó gazdálkodási előírásokat is. Mindezen túl 500 hektár gyepterület is rendelkezésre áll a kérődző vadfajok táplálkozási igényeinek kielégítéséhez.
Gróf Jácint vadgazdálkodási osztályvezető hozzátette: igyekeznek egész évben takarmányt biztosítani a vadnak, ez is fontos szempont, amikor összeállítják a következő évi vetésszerkezetet. Mint mondta, szerinte a zab kiváló a vadtakarmányozáshoz, mert tavaszi vetéssel korán ad friss zöldtömeget, amit a szarvas nagyon szeret. Amikor beérik, a szarvas és a vaddisznó számára is jelentős táplálékforrás. Ami megmarad a növényből, azt pedig nyár végén, ősz elején tárcsával bedolgozzák a talajba, majd a területet másodvetésben repcével felülvetik, ami a szarvasbőgés időszakában és a tarvadvadászatok során is rendkívül hasznos tud lenni. Ez addig megmarad, amíg a szarvas el nem fogyasztja teljes egészében, így a zab-repce technológia az év egészében táplálékot nyújt a vad számára. A szakember azt is kiemelte, a vadföldjeik elhelyezkedésénél megpróbáltak figyelemmel lenni arra, hogy részben a földhasználók nagyobb területei mellé kerüljenek, és a vadat a Zalaerdő területén tartsák. Céljuk, hogy a vad minél kevesebb kárt okozzon a mezőgazdasági kultúrában.
„Tartjuk a kapcsolatot a gazdákkal, mindig egyeztetünk velük, mit vetnek a szomszédos területre és akkor mi is ahhoz igazodunk: azokon a részeken, ahol a vad az erdőből kivált az adott mezőgazdasági területre, mi is ugyanazt a növénykultúrát vetjük és a tapasztalataink szerint ez valamilyen szinten ott tartja a vadat” – magyarázta.
