A vadgazdálkodás és a vadbiológiai tudományos kutatások képviselői ültek össze Baranyában, hogy az aktuális kihívásokról és a legfrissebb kutatási eredményekről tárgyaljanak
Papp János András (Mecseki Vadgazdálkodási Tájegység 406) és Fodor János (Dél-Baranyai Ártéri Tájegység 407) tájegységi fővadászok szervezésében, 2022. december 1-én, a Baranya megyei Véménd adott otthont a „Baranya Megye Aktuális Vadászati és Vadgazdálkodási Kérdései” című szakmai konferenciának, amely a Mecsekerdő Zrt. támogatásával, a Véméndi Nimród Vadásztársaság és a Véméndi Polgármesteri Hivatal közreműködésével került megrendezésre. A meghívott vadgazdálkodási egységek vezetőit, illetve hivatásos vadászait Papp András III. évfolyamos gimnazista vadászkürtszóval köszöntötte. A konferencia szakmai színvonalát jelentősen emelte, hogy a megye hivatásosvadász-állományának jelentős része, illetve meghatározó vadgazdálkodói (Bóly Zrt., Greenfield Vt.) mellett az állami erdőgazdaságok képviselői (Mecsekerdő Zrt., Gemenc Zrt., illetve Tolna megyéből a Gyulaj Zrt.), valamint a Baranya Megyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztálya is képviseltette magát.
Papp János András, mint a konferencia házigazdája a hivatalos köszöntéseket követően felkérte az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztálya részéről Tamás Antalt, hogy nyissa meg a rendezvényt, illetve első előadóként tartsa meg előadását, amelynek témája „A hazai vadgazdálkodás aktuális kérdései” címet viselte. Ennek keretében egy átfogó kör-, illetve kórképet kapott a hallgatóság a hazai vadgazdálkodás aktuális helyzetéről, különös tekintettel a nagyvad jelenlegi és jövőbeli mennyiségi és minőségi állománykezelési lehetőségeiről, az ágazatban elvárt szakmai irányvonalakról, az idei évben eddig elért kiemelkedő vadgazdálkodási eredményekről.
Ezt követően Lakatos István, a Kapos-tolnai tájegység (403) fővadásza, doktorandusz „A szarvasfélék agancstő megbetegedése” tárgyában tartotta meg előadását, amelyhez szorosan kapcsolódott Dr. Szőke Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem - Genetika és Biotechnológia Intézet Állatbiotechnológia Tanszék, Szaporodásbiológiai és Toxikológiai csoport vezetőjének „A Dél-Dunántúl dámszarvas populációit érintő mikotoxin vizsgálatok”, valamint Prof. dr. Szemethy László, a Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Élelmiszer-gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézetének egyetemi tanárának a Vadtakarmányozás című előadása is, hiszen mind az agancstő, mind a szarvasfélék szaporodásbiológiai problémái vonatkozásában együttes kutatással próbálják igazolni a betegségek feltételezett kiváltó okait, azokat a környezeti hatásokat és anyagokat, amelyek ezek kialakulásában szerepet játszhatnak.
Dr. Sükösd Farkas, az Szegedi Tudományegyetem Patológiai Intézet Molekuláris Patológiai Laboratórium vezetője a konferencián sajnos betegség miatt nem tudott részt venni, ezért „A szarvasok szaporodásbiológiai rendellenességei és agancstő betegsége” című összefoglalóját Lakatos István és Dr. Szőke Zsuzsanna együttesen ismertette.
Az alábbi, rövid áttekintés talán rávilágít arra, hogy a kutatások eredményeit bemutató előadásokban milyen összefüggéseket tártak fel eddig a kutatók és azok elméleti és gyakorlati eredményei hogyan kapcsolódnak a „mindennapi” vadgazdálkodáshoz.
A szarvasfélék (gímszarvas, dám, őz) agancstő megbetegedése korábban a „gennyes agancstő gyulladásként” vagy „rothadásként” vált ismertté, de pontos elnevezéssel, leírással nem rendelkezett, kiváltó oka, kórlefolyása ismeretlen volt. Tekintettel a folyamat állategészségügyi és vadgazdálkodási jelentőségére, a kutatás során kórszövettani eljárással alátámasztva a betegséget sikerült leírni, valamint azt pontosan definiálni, továbbá olyan toxikológiai és radiológiai elemzéseket folytattak, amelyekkel a kiváltó okok behatárolása lehetővé vált. A mikotoxinok a növényeken, különösen a gabonaféléken élősködő fonalas gombák perzisztens, másodlagos mérgező anyagcseretermékei, melyek azok parazita életmódjában a kompetíció eszközei, természetes környezetterhelő anyagok. Elterjedésüknek kedvez a növényi stresszt okozó klímaváltozás. Széles spektrumú biológiai hatásaik közül kiemelhető a direkt sejtkárosítás, a rákkeltő- és hormonhatás. Bizonyos toxinok (ZEA) külön is szaporodásbiológiai problémákat okozhatnak. A kutatásban részt vevők összefüggést találtak a dám agancstő probléma és a párzási, magatartási, vemhesülési, vehem megtartási rendellenességek földrajzi halmozódása közt, ami a többes (multi) mikotoxikus hatást feltételez. A kutatások több állami erdőgazdaság vadászterületein jelenleg is folynak, többek között a Mecsekerdő Zrt.-nél is. A minták nagy részének feldolgozása a MATE Genetika és Biotechnológia Intézetében, a Szegedi Tudomány Egyetemen és Pécsi Tudomány Egyetemen történik. Eddigi eredményeik összefoglaló tudományos közlése folyamatban van.
Az elhangzott előadások alapján Papp János András a következő gondolatokat osztotta meg a hallgatósággal, összegezve azok egyes összefüggéseit.
„A mai gazdasági környezetben egyre nagyobb hangsúlyt kap a nagyvadállomány mennyiségi és minőségi kezelése. Ugyanakkor a környezeti terhelés a vad szervezetében egyre markánsabban és most már igazolhatóan jelenik meg, amellyel szemben az érintett vadállomány ugyan megpróbál védekezni, de sikertelenül. Megállapítható, hogy szarvasféléink mennyiségi és minőségi állománykezelési modelljeiben ezeket az ismereteket a jövőben már figyelembe kell vennünk, az állományszabályozási előírásokat szem előtt tartva (tájegységi tervrendeletek hosszú távú állománykezelési előírásai) főleg a dámgazdálkodás vonatkozásában, lokálisan be kell építeni a vadgazdálkodási tervezésekbe, mert mennyiségi (szaporodásbiológia) és minőségi (agancstő megbetegedése) szempontból is igazolttá vált ezeknek a betegségeknek állományra gyakorolt negatív hatása. A vad, mint bio élelmiszer minőségét meg kell őriznünk, ezért a nagyvadállomány kiegészítő mesterséges takarmányozására (tájegységi tervrendeletek 5. - 6. számú melléklete) is figyelemmel kell lennünk, ellenkező esetben közvetlenül betegíthetjük meg mi magunk is a vadászható nagyvadfajainkat, amellyel elsődlegesen azok szaporodásbiológiájára gyakorolhatunk káros hatást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mennyiségi állománykezelések irányának meghatározásánál az egyre jobban fokozódó aranysakál predációt, illetve a nagy amerikai májmételykór térhódításának szintén egészségügyi romboló hatását sem, így tulajdonképpen ezen okok, tényezők, betegségek együttes negatív hatásainak figyelembevételével kell majd hasznosításainkat a későbbiekben megterveznünk. A következő évben az üzemtervek felülvizsgálata megkezdődik, az eddigi állománydinamikai adatok, az esetlegesen elvégzett „vadszámlálások” vagy vadhatás monitoringok eredményein túl, az előbbiekben ismertetett tényezőkre is tekintettel kell majd lennünk, hiszen a hosszú távú nagyvadállomány kezelések pontos irányát most már nem lesz elég csak „tájegységi szinten szabályozni”, azt valószínűleg ennél konkrétabban, vadászterületekre kell lebontani.”
Az előadók jól csengő neve és előadásaik témája alapvetően garancia volt a fokozott szakmai érdeklődésre. A meghívott vendégek magas részvételi arányát pedig már az előzetes regisztrációk is jól mutatták. Viszont, azt meg kell jegyezni, hogy nem jöhetett volna mindez létre, hogyha nem lettek volna az előadók ennek az ügynek „jó szolgálati nagykövetei”, hiszen tiszteletdíjat nem fogadtak el előadásaik megtartásáért, annak ellenére sem, hogy messziről érkeztek, szívükön viselték a szervező fővadászok felkérését.
Zárszóként, a jó hangulatú tanácskozás nívójáról mindent elárul, hogy az aktuális vadászati és vadgazdálkodási kérdések mellett, a kutatási témacsoport már nemzetközi szinten is bemutatásra került. Ugyanis, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás saját rendezésű Nemzetközi Vadászati és Vadgazdálkodási Konferenciájának Vadegészségügy szekciójában is szerepelt, vagyis ezt - az új kutatási eredményekkel kiegészítve – most sikerült Baranya megyébe is elhozni és talán kellő mélységében bemutatni, eredményeinek vadgazdálkodási (gyakorlati) jelentőségét felvillantani.