Az ASP elleni védekezés jegyében született intézkedések okán, Külső -és Belső-Somogy határán lévő vadászterületünkön alaposan megcsappant a vaddisznóállomány létszáma.
Az említett időszak előtti évtizedben fővadként számontartott és kezelt vaddisznó vadászati lehetősége ma már igen korlátozott, az éves terítékadatok 50-60 %-os csökkenést mutatnak. A vt. hasznosításában lévő terület erősen mezőgazdasági jellegű, az erdősültség aránya nem éri el a 20 %-ot.
A vadászterületen lévő szórók azon helyek közé tartoznak, ahol a vaddisznó jelenléte jól követhető, vadkamera segítségével pedig akár napi információhoz is juthat a vadászati berendezés üzemeltetője.
A tapasztalataim és megfigyeléseim azt mutatják, hogy a megváltozott vadlétszám, és az emiatt kialakult helyzet azonban a szerepüket némileg megváltoztatta.
A gondozásom alatt álló két szóró másfél évtizede üzemelnek.
Mindkettő egy tömberdő szélén helyezkedik el, és a fő feladatuk a vad erdőben tartása, mentesítve ezzel a közelben lévő mezőgazdasági területeket. Emiatt 12 hónapon keresztül fel vannak töltve kukoricával, napraforgó ocsúval, cirokkal, idény gyümölccsel és szórt sóval.
Az elmúlt időszakban komoly vadászati lehetőséget biztosított mindkettő, annak ellenére, hogy ugyanazon erdőtömbben helyezkednek el.
A lecsökkent vaddisznóállomány azonban – vélhetően megnövekedett táplálkozási lehetőségei miatt - meglehetősen hektikusan járja a szórókat. Az elmúlt hat hónap során csak véletlenszerűen fordult elő, hogy a megjelenésüket követő napokban ne tűntek volna el hosszabb-rövidebb időre. Az elmúlt egy hónapban mindössze két olyan nap volt, amikor egymást után kétszer is megjelentek a kamera látómezőjében,
Ebből az egyik alkalommal nem ugyanazok a vaddisznók jöttek, mint az azt megelőző napon.
Pedig a vadgazdának nem csak a megfigyelés hasznos, de a hasznosítási tervben való elmaradások mértékét szem előtt tartva, a vadászati hatékonyság is egy igen hangsúlyos tényező.