A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) tagjai és munkatársai a legelső pillanattól kezdve érezték, hogy valamit tenni kell a háború elől menekülő embertársaink megsegítésére.
Gyakorlatilag egy héten belül készen álltak és el is kezdték a munkát. A CIC vezérigazgatója, Marghescu Tamás családja segítségével építette fel azt az egyszerű tábori konyhát, ahol azután több héten át – és azóta is folyamatosan – főztek a beérkező, megfáradt menekülteknek egy meleg levest vagy pörköltet.
A nagyszabású akcióhoz az anyagi fedezetet a CIC tagjai és támogatói adományaiból, külön erre a célra létrehozott adományvonalon történő gyűjtés biztosította – mind a mai napig. A legnagyobb összegű adományt (a teljes eddig gyűjtött összeg felét) meglepetésként a Japán Vadászszövetség adta erre a célra. A CIC kezdeményezése nyomán, március 7‒e óta minden nap kapnak a beérkező menekültek és a helyszínen segítséget nyújtó önkéntesek egy tál meleg ételt. Eleinte egy nap alatt többszáz liter levest főztek és osztottak ki, ami mára napi száz liter alá csökkent. Az étel mellé az italokat a CIC egy régi partnere, a RAUCH (Ausztria) cégcsoport nagylelkű adománya biztosította – több tízezer doboz gyümölcslevet ajándékoztak erre a célra.
Szintén az első hetekben szervezett a CIC egyik német tagja segítségével két busztranszportot Würzburg mellé, ahol a menekülteket komfortos szállás, teljes ellátás és munkalehetőségek fogadták. Azóta családoknál kaptak elhelyezést és a német város még mindig fogadja az oda érkező menekülteket, akik vállalják, hogy vonattal odautaznak. A buszokkal közel százan (családok, egyedülállók, akár aháziállataikkal) jutottak Németországba, és azóta vasúton is sokan utaztak el. A német partnerek még egy csípőműtétet is megszerveztek egy idősebb hölgy részére.
A CIC élelmiszerosztó állomása tehát a kezdetektől fogva folyamatosan üzemel. Az első hetekben nagyon sokat segítettek a magyar vadászhölgyek, Bán Beatrix (a Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubjának elnöke – a szerk.) vezetésével, és néhány vadász is csatlakozott hozzájuk. A kapcsolatot Záhony polgármesterével, Helmeczi Lászlóval – aki a település menekülteket ellátó erőfeszítéseit koordinálja – Fejes László, az Országos Jótékonysági Vadászat Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője hozta létre. Több mint kétszáz záhonyi önkéntes áldozatos és fáradhatatlan munkát végez nap mint nap, akiket sokan „záhonyi angyalokként” emlegetnek. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vadászkamara elnöke, ifj. Plavecz János pedig abban volt az akció segítségére, hogy összekötötte a szervezőket egy helyi konyhával, ahol azóta is kifogástalan higiéniai körülmények között és kiváló minőségben készül naponta meleg étel a rászorulóknak – továbbra is a CIC által gyűjtött adományokból. Volt olyan környékbeli lakos, aki a saját házában biztosított szervezetünk munkatársainak és segítőiknek szállást.
Az ételosztás mellett a CIC kapcsolatrendszerén keresztül egy kilencüléses kisbuszt kapott Záhony városa, amit a menekültek szállítására vagy a Záhonyban található segítő állomások közötti áruszállítás során használnak. A kisbuszt a CIC fiatal svájci tagjai vásárolták meg, és saját céladományaikkal is finanszírozták.
Az Ausztriai Máltai Kórházi Szolgálat szintén a CIC kezdeményezésére száz tábori ágyat adományozott, melyet azonnal használatba vettek a menekülteket fogadó központban.
A vadászok önzetlen segítsége nem maradt visszhang nélkül. Az első időszakban folyamatos interjúk, számtalan megkeresés érkezett a CIC vezérigazgatójához. A hírek eljutottak az AP hírügynökséghez, és a hír fent volt Washington Post, az ABC News hasábjain, és persze a nemzeti média is foglalkozott az üggyel. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezzel az akcióval a vadászok és így a vadászat is egy független témában került nagyon pozitív felhanggal pozícionálásra.
Mindez nem jöhetett volna létre a Diana Vadászhölgy Klub, a CIC partnerei és más elkötelezett önkéntesek mindennapos segítsége nélkül.
