A könyvkiadók manapság csak csekély számú vadászkönyvvel örvendeztetik meg az olvasóikat. Ezen persze ne csodálkozzunk, hiszen a könyveket nem elég megjelentetni, el is kell(ene) adni őket.
Igen ám, de hiányoznak az olvasók!
Nem tisztem ennek okát boncolgatni, ám az kétségtelen, hogy ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy egy ideje számos vadászkönyv magánkiadásban jelenik meg. Egy részüknek örülhetünk, mert valóban gazdagítják a vadászati szépirodalmat, más részüktől azonban égnek áll az olvasó haja. Ez utóbbiak általában (nem szép) színes könyvek, jó esetben másodrangú fotókkal. Jobbára egy-egy rövidke afrikai szafari történetét mesélik el, nagyjából középiskolás stílusban. A zoológiai tudás nem egyszer a nullához közelít, és mivel sem szerkesztője, sem korrektora sincs a legtöbb ilyen jellegű könyvnek, mondjuk úgy, nem is túl olvasmányosak.
A ma magánkiadásban megjelentetett könyvek közül viszont csaknem teljesen hiányoznak a szakkönyvek!
A második világháború előtt is voltak olyan írások, amelyek megjelentetésére egyetlen kiadó sem vállalkozott, így a szerzők saját pénzből vagy szponzorok segítségével jelentették meg őket. Ám ezek nem önfényező elbeszélések, hanem komoly szakkönyvek voltak. Mindjárt ki is emelnék kettőt közülük. Dr. Keller Oszkár 1938-ban Keszthelyen adta ki a Fontosabb gerinces állati kártevők és irtásuk című 107 oldalas könyvét. Tartalmának nagy része természetesen mára elavult, hiszen a benne szereplő „kártevők” jó része mára már védett, de a könyv a maga korában, a témában alapműnek számíthatott. Friedrich István neve még az idősebb vadászoknak sem cseng ismerősen, de ha azt mondom, hogy Bertóti István, akkor minden tájékozott vadásznak illik egy-két alapművét felsorolnia (Őzhívás, Vadgazdálkodás és vadászat, Bakot is lőttem!). Nos, a két személy egy és ugyanaz, csak éppen névváltoztatás történt. Nos Friedrich a fogolyról írt és adott ki egy könyvet, A fogoly a mezőgazdaság leghasznosabb vadja címmel. A nyolcvan oldalas könyv 1943-ban látott napvilágot. Nem véletlenül választotta témának a szerző ezt a madarat, lévén csak az 1938-39-es vadászati idényben 726 678 példány esett belőle! Ma a faj teljes becsült hazai állománya kevesebb mint 6000 pár! A könyv olyan részletességgel tárgyalja e madár természetrajzát, hogy még ma is komoly segítséget nyújthat – ám ezúttal nem a vadászatához, hanem a faj védelméhez.
A második világháború után évtizedekig befellegzett a magánkiadásoknak. Egyetlen könyvet találtam, aminél nem szerepel kiadó, Dr. Szunyoghi János: A magyarországi szarvas című munkáját 1963-ból. Vélhetően a Természettudományi Múzeum sokszorosította.
A hivatalos könyvkiadók sem jeleskedtek a vadászkönyvek kiadásában, a környező országokhoz képest feltűnően kevés kötet jelent meg e témában.
Bonyolította és tovább nehezítette a helyzetet, hogy nem kevés szerző politikai okokból, vagy éppen származása miatt nem publikálhatott. Egy részük letette a tollat, mások pedig nagyon kis példányszámban gépiratokat készítettek vagy sokszorosítottak (ez sem volt mindig legális...). Közéjük tartozott a híres solymász, Galántai Lelovich György. E sorok írójának a könyvtárában is megtalálható néhány, ilyen technikával készült könyv. Ezeket a híres solymász példányonként (!) maga illusztrálta és szép, iniciálészerű ajánló sorokkal díszítette. Természetesen az efféle, egyedi munkák már akkoriban is felettébb drágák voltak. Lelovich Györgynek életében csupán egy „igazi” könyve jelent meg, ám az sem itthon. A szerző rajzaival illusztrált Solymászélet 1976-ban Los Angelesben jött ki a nyomdából.
