Sorozatunkban olyan grafikus-, festő- és fotóművészek engednek bepillantást egy-egy alkotásuk kulisszái mögé, akiknek központi témája a vad, és a vadászat ábrázolása.
Blaumann Ödön fotóművész, vadfotós négy évvel ezelőtt, augusztus 13-án leutazott az Alföldre.
- Korán hajnalban, még sötétben elindultam, hogy napkeltére odaérjek egy kiváló őzes területre. Több helyen is hívtam síppal, de alig láttam mozgást, aminek nem értettem a miértjét. Az ég fátyolfelhős volt, de egészen 11 óráig nem történt semmi – mesélte a vadfotós.
Kicsit el is keseredett, mert őzhíváskor ez a nap volt a szerencsenapja. Aztán hirtelen meglátott egy sutát és egy bakot egy tárcsázott területen. Elindult feléjük, szándékosan nem bújt el, és ahogy számított rá, észrevette őt, majd futni kezdett a suta.
- A bak természetesen ment utána, ahogy ez üzekedésnél lenni szokott és nem is látott engem. A közeli földút mellett volt egy árok, benne egy bokorcsoporttal. Ezen átfutottak, ám ekkor hirtelen az egyik bokorból kiugrott egy másik őzbak, és nekiment a sutát hajtónak. Egy elég komoly verekedés alakult ki közöttük, miközben én 70-80 métert futottam feléjük, és százötven felvételt készítettem a jelenetről - részletezte a történteket Blaumann Ödön.
Egyéb szerencsés véletlenek is segítették a fotóművészt a páratlan fotósorozat készítésekor, ugyanis az összecsapás már a szomszédos tarlón folytatódott, nagyon szép hátteret adva a képeknek.
Az őzbakok verekedése után Blaumann Ödön aznap nem fotózott mást, összepakolta a felszerelést és hazament, mert úgy gondolta, hogy ezt a napot nem lehet már überelni.
- Évtizedekig vártam erre a jelenetre – zárta a beszélgetést mosolyogva a vadfotós.
Blaumann Ödön az 1971-es Vadászati Világkiállításon döntötte el, hogy vadász lesz. A vadásziskola befejezése után évekig vadőrként dolgozott, majd a puskát fényképezőgépre és kamerára cserélte. A fényképezés iránti érdeklődése gyermekkorából származik: egy német rokonától ötévesen kapott egy fényképezőgépet, amellyel a kocsmárostól a vasboltosig sok mindenkit megörökített, de csak játékként, mert film nem állt rendelkezésre. A Nimród Vadászújság 2025 novemberi számában vele készült portréinterjúban a vadfotózásról így nyilatkozott: „A látásmód ugyanúgy a génjeimben volt, mint a vadászat, senkitől sem tanultam, hogy kell ezt csinálni, egyszerűen csak tettem a dolgomat.”
Jelenleg vadfotósként dolgozik, és monográfiaköteteket ad ki magánkiadásban. 2025-ben a Magyar Természeti-Vadászati Örökségért Érdemkeresztjével tüntették ki.
