A sakál hazánk egyik legsikeresebb ragadozója. Mára túlságosan is sikeressé vált, ahol megjelenik, ott a prédafajainak állománya hamar csökkenni kezd.
- A természetet járva sokszor elképzelem, milyen érzés lehet az erdőben prédaként vagy ragadozóként élni – meséli Prihoda Judit grafikus-, és festőművész.
A sakál egymagában és csapatban is roppant sikeres vadász. Mint minden ragadozó, megpróbál a legkisebb kockázattal, illetve energiabefektetéssel eredményt elérni. Ezért sokszor az újszülött, vagy a nagyon fiatal egyedeket rabol el.
- Emberi ésszel belegondolva kegyetlenségnek hangzik, de feltehetően ha sakál lennék, én is így tennék. Az erdő és mező többi lakójának résen kell lennie, hogy mentsék az életüket, ha kell. A gyorsaság és a figyelem mellett a rejtőzködés is hasznos lehet. Az erdő aljnövényzete, a szederinda kiváló búvóhely, ahonnan szemmel tarthatják a közelgő veszélyt. De legyünk igazságosak. A ragadozóknak ugyanúgy az életük múlik azon, tudnak- e zsákmányt ejteni és fel tudják-e nevelni kölykeiket – magyarázza Judit, majd hozzáteszi: A képen a megbúvó dámünők és a lopakodó sakál kontrasztját szerettem volna érzékeltetni. Mindkét faj jól bele tud olvadni a környezetébe. A dámok menekülnek, bujkálnak, rejtőzködnek és ha végül úgy ítélik meg, hogy veszélyben vannak, mindent hátrahagyva vad iramban elrohannak tűzön, vízen át. A sakál támadása során kénytelen az utolsó pillanatban leleplezni magát, mielőtt áldozatára vetődne. Így ekkor még van rá esély, hogy a préda elmeneküljön, ő pedig hoppon maradjon. A képen látható kompozíció formája, gondolata és kivitelezése az élet körforgását és egységét jeleníti meg.
Az alkotás 35 x 50centiméter nagyságú, vegyes technikával készült kép.