Sorozatunkban olyan grafikus-, festő- és fotóművészek engednek bepillantást egy-egy alkotásuk kulisszái mögé, akiknek központi témája a vad, és a vadászat ábrázolása.
- 2016 februárját írtuk. Egy kedves barátom, aki több száz hektáron foglalkozik szántóföldi növénytermesztéssel, nagy területen vetett búzát és repcét. Akkoriban telente közel százfős őzcsapatok verődtek össze, és vészelték át a zord időjárást ezeken a táblákon – kezdte a történetet Klép Sándor természetfotós.
Több alkalommal járták együtt a határt, és megfigyelték a területet egyszerre mezőgazda és vadgazda szemmel is. Természetfotósként Sándor folyton azon gondolkodott, hogyan lehetne a periszkópként figyelő tekinteteket becserkészni, mivel a nyílt területen általában a vetések közepén, széltől védett hajlatokban pihentek, táplálkoztak az őzek.
- Egy ilyen területbejáráskor jött a barátomtól az ötlet, hogy az egyik búzatáblával határos zöldtrágyának vetett területen ásat nekem egy lesgödröt. Mivel tizenöt évig hivatásos vadászként dolgozott, ezért a kisujjában volt a kivitelezés. Néhány nap múlva hívott is, hogy elkészült a leshely – folytatta a természetfotós.
Időpontot egyeztett, majd a megbeszélt napon hajnali háromkor felkelt, és ötven perces autózás után, még a sötétben megérkezett a területre.
- Nesztelenül kiszálltam az autóból, ami gyorsan magamra hagyott. Nehéz felszereléssel a fagyos talajon elindultam a leshely felé, aminek megtalálása a sötétben nem volt egyszerű. Miután elhelyezkedtem, élveztem az ébredő határ hangjait, illatát. Pirkadatkor körvonalazódtak a legelésző, pihenő, kérődző őzek sziluettjei. Napfelkelte után végre megélénkült a búzatábla. Kisebb csapatok váltak ki a nagy tömegből, melyek legelészve, lassan változtatták helyüket – mesélte Klép Sándor.
Aztán hirtelen az egyik hozzá közelebb lévő kisebb csapat valamitől megijedt, s elkezdett felé rohanni.
- Egyenesen a leshelyem irányába tartottak, már átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha valamelyik beesik mellém a gödörbe. Ám az utolsó pillanatban elviharzottak mellettem, nyomukban sárdarabokat rúgva az ég felé – zárta a történetet a természetfotós.
