Sorozatunkban olyan grafikus-, festő- és fotóművészek engednek bepillantást egy-egy alkotásuk kulisszái mögé, akiknek központi témája a vad, és a vadászat ábrázolása.
Orosz György természetfotós elsődleges célpontjai azon a napon az őzek voltak. A területen egy suta és két gidája legelte a pár centis lucernacsutkát. A cserkelés során a domborzati viszonyokat kihasználva igyekezett széllel szemben megközelíteni a kis csapatot.
- A keresőbe tekintve azonban a távolban, a mélységélességen túl egy szokatlan, sötét tónusú alakzat tűnt fel. A mozgásdinamikája azonnal elárulta, hogy egy macska vadászik a fagyokat átvészelő mezei pockokra. Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy házi macskához, vagy esetleg egy vadmacskához van-e szerencsém – mesélte a vadfotós.
A távolság kezdetben túl nagy volt a minőségi expozícióhoz, ezért a dombhajlatok takarásában indult el a pocokvadász felé. Végre olyan távolságra volt, ahonnan már részleteket is látott, ha az objektíven keresztül ránagyított a vadra.
- A fajazonosítás kritikus pontja a farok: a vastag, tompa végű forma, a markáns fekete gyűrűzés és a koromfekete farokvég egyértelműen igazolta, hogy egy vadmacskával van dolgom, ráadásul egy kandúrral. Aki ismer, tudja, hogy rajongok a vadmacskákért, talán pont a sejtelmességük az, ami megmozgatja a képalkotó fantáziámat. Ahogy vártam, az egyed ébersége rendkívüli volt: 100 méteres távolságból kiszúrt, pedig mozdulatlanul feküdtem álcaruhában, ő pedig éppen egy pocokra ugrott, és el is kapta, mégis egyenesen belenézett az objektívbe és lelapult a talajra. Mozdulatlanul néztük egymást percekig, de ő bírta tovább, meg kellett mozdulnom – részletezte Orosz György a történteket.
Egy héttel később, kifejezetten a vadmacska revírjét szem előtt tartva tért vissza a helyszínre. A vadfotós aranyszabálya, a kitartás, kifizetődött. A kandúr ismét a nyílt tarlón tartózkodott, intenzív pocokvadászat közben.
- A táplálékszerzés okozta koncentrációt kihasználva, teljes álcaruhában kúszva sikerült áthidalnom a kritikus távolságot. Tudtam, hogy megint észre fog venni és ez meg is történt. Azonban most nem szaladt el, hanem laposkúszásban eltávolodott tőlem, majd folytatta a vadászatot. Én pedig óvatosan és elégedetten elhagytam a területet – zárta a beszámolót a vadfotós.
|
|
|
|
