A Belső-somogyi tájegységben az Aranyszarvas vadásztársaság mintegy 5600 hektáron gazdálkodik, és területeik nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg, amelynek fele erdő, míg másik fele szántó művelési ágban szerepel.
Csököly területrészén vadászott Berta Bálint, aki természetvédelmi mérnök szakos hallgató Kaposvárott. Háta mögött egy sikeres vizsgaidőszakkal fogadta el édesapja, Berta Péter meghívását, aki a társaság vadászmestere is egyben.
Előtte a Gyócsi-mező és a Szabási-Rinya partját szegélyező galériaerdők magasodtak. Az év legrövidebb éjszakáit hozzák ezek a napok, és úgy gondolta, hogy szürkületkor egy búzatábla mellé „költözik majd át” – édesapjával ebben is megegyeztek. Nyugodt szívvel tervezgethetett, hiszen a körzetben csak egyedül volt kint azon az estén. Az első leshely azonban jó választásnak bizonyult, mert a dagonya környéke csakhamar megelevenedett, és az eperfák – a nép nyelvén a szederfák – alatt feltűnt két süldő. A vadgyümölcsök telepítése, majd a fakitermeléskor kíméletük, minden erdész és vadgazda fontos feladata. A vad jól ismeri ezeket a fákat szerte az erdőben, és azokat szívesen keresi fel. Bálint úgy döntött, hogy az egyik süldőt helyben marasztja. Még be sem sötétedett, amikor ott állt mellette, és értesítette édesapját, hogy sikerült elejteni egy süldőt.
A környékbeli mezőgazdasági területek őrzése kiemelt feladata a helyi vadászoknak. A károk csökkentése érdekében villanypásztorrendszereket is telepítettek az Aranyszarvas Vadásztársaság területén, amelyek őrzése további feladatokat jelent a vadgazdálkodónak.