A Nagy Ötös elnevezés a 19. században, Afrikában, a nagy, sok esetben veszélyes vadfajok vadászatának helyszínen született meg. Azon vad tartozik ebbe a csoportba, amelyeket a legnehezebb és legveszélyesebb volt elejteni: az oroszlán, az elefánt, a bölény, az orrszarvú és a leopárd.
Lapunk illusztrátora, Boros Zoltán ennek analógiájára festette meg a magyarországi Nagy Ötöst, amelyen az 5 vadászható nagyvadfajunk látható.
- Azokat rajzoltam meg, amelyek nagyon sok magyar vadász álmát testesítik meg, ami az, hogy életükben legalább egyszer ezeket terítékre hozzák. Ez a kép nem elejtett egyedekről készült, hanem a képzeletem szüleményei. De készítettem már több olyan Nagy Ötöst, ahol a megrendelő az általa elejtett vad trófeáiról küldte el a saját fotóit és azokat vittem a „vászonra” – részletezte a grafikus- és festőművész.
Az akvarell technikával készült műalkotás mérete 30x40 centiméter. Érdekessége, hogy a háttérben lévő kitöltőelemek, a stilizált növények megfestése előtt nem használt kontúrceruzát Zoltán.
- A nagyvadfajokat vékonyan, pár vonallal rajzoltam csak meg, nagyon óvatosan, hiszen a papír struktúráján változtathat, ha a ceruza olyan mélységig érinti a papírt, vagy ha törölve van, akkor már az akvarell másképp viselkedik – magyarázta.
- Az alkotás tervezésekor mindig a gímszarvas kerül a legmeghatározóbb helyre, és köré helyezem el a többi vadfajt. Arra törekszem, hogy vizuális egyensúlyba hozzam a kompozíciót: például, ha a jobb felső sarokban van egy meghatározó elem, akkor a bal alsó sarokba rajzolok egy másikat ellensúlyozásként. Vagy ha az egyiknek a testét emelem ki, akkor a másiknak az agancsát vagy a szarvát hangsúlyozom - tette hozzá Boros Zoltán.