Az alábbi nterjú Birck Eszterrel, a 125 éve született Széchenyi Zsigmond nevelt lányával készült.
A 125 éve született Széchenyi Zsigmond vadászatairól – Alaszkától, Afrikáig – könyveiből szinte mindent tudunk. A csodálatos hangulatú kötetek érzékletesen visszaadják a megélt pillanatokat, magyar vonatkozású írásai ugyanakkor példátlan kortörténeti dolgozatok is, érzelmi szociográfiák!
Elképesztő a gróf irodalmi forma érzéke, lenyűgöző, ahogy – nemzeti kincsünk, anyanyelvünk – adta lehetőségekkel él! Hasonlatai, jelzőrendszere, páratlan szóképei, elegáns humora kivételes! Gyorgyevics Tamás főmunkatársunk precíz életrajza mindenre kitér, mégsem vállalhatta föl – nem is volt célja – a gróf második, Mangi asszonnyal kötött házasságának érzelmi vetületeit. Minden nagy formátumú, a közösség által nagyra tartott személynek van magánélete. Egy szűk kis kör, melyen belül nem nagyon enged senkit – ilyen volt Széchenyi Zsigmond is (még inkább Fekete István!). Széchenyi gróf, Mangi asszonnyal egy gyermeket is kapott, Mangi asszony egyetlen lányát, Esztert. A gyermek fölé, köré, a két érzékeny lelkű személy, igazi polgári értékrendet ígérő, oltalmat biztosító otthont adott. Eszter és édesanyja között természetes az érzelmi szál, ám minden családban kell még egy másik gyermeket formáló erő, az úgynevezett férfihatás – az apa szerepe. Ennek jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A grófnak volt saját gyermeke, ám a történelem elszakította tőle, utoljára a Ferihegyi repülőtéren látta, később soha. Hogy felelt meg, és megfelelt-e egyáltalán az elvárásoknak, ennek a szerepnek ez a bozontos szemöldökű, megközelíthetetlennek tűnő személy?
Birck Eszter – akinek a sorsát e két kivételes személy csiszolgatta és indította el az életnek – kötélnek állt az interjú kapcsán, így most az olvasók különleges látószöget kapnak Széchenyi Zsigmond lelkiségéről is.
– Hány éves volt édesanyja amikor megszülte önt, „átadva a Fénynek?”
– Mami 23 éves volt, amikor megszülettem.
– Tudjuk, szülei viszonylag hamar elbontották összekötött sorsukat. Ön hány esztendős volt ekkor?
– Nem könnyű erre pontos választ adnom, ugyanis a hivatalos válás 1959-ben történt, ám édesapám ekkor már jó ideje „vasárnapi apuka” volt. Mint a lányok általában, én is nagyon apás voltam. Azt hittem, a munkája miatt lakik más városban.
– Édesanyja hogyan került Keszthelyre, és önt rögtön magával vitte? Hol laktak, és volt-e segítsége Mangi asszonynak?
– Mami családja Pacsán élt, úgy 22 kilométerre Keszthelytől. Miután apám is földönfutóvá vált, mint abban az időben oly sokan, először Veszprémbe kerültünk, majd Szombathelyre és végül 1954-ben Keszthelyre. Én mindig Mamival voltam. Keszthelyen egy szűk albérlet után költöztünk a Kossuth Lajos utca 107-be, szintén albérlőként. Két szobánk volt, valamint egy konyha-fürdőszoba. Ez alatt azt kell érteni, hogy a konyhában volt a szénfűtésű tűzhely, valamint egy fürdőkád és a mosdó. A WC közös volt a ház tulajdonosaival.
– Mi az első, visszapergethető élménye édesanyja új társáról, hol és mikor látta ön először Széchenyi Zsigmondot?
– Nem emlékszem pontosan, melyik esztendőben láttam Zsiga bácsit. Ott Keszthelyen, a csendes estéken sokat kártyáztak, elsősorban bridgeztek. Zsiga bácsi irodája a Festetics kastélyban volt, a mai kápolnában. Itt egyetlen alkalmazott volt, Mami, takarító és fűtő beosztásban. Reggelente ment a „főnök” lakását fűteni.
– Mikor tudatosult önben, hogy édesanyja biztonságot nyújtó személye mellett el kell fogadnia egy új személy jelenlétét is? Volt-e averziója, félelme?
– Soha nem értettem, sőt ma sem értem, hogy lehet, hogy nem vettem észre semmit! Arra emlékszem, hogy egyszer a Mami finoman közölte, hogy összeházasodnak. Éreztem, egy kicsit aggódik, mit szólok hozzá, ugyanis addig Zsiga bácsi csak egy személy volt a barátai közül! Ma sem értem, honnan jött az a határozott bátorság, amikor azt válaszoltam: ne félj, minden rendben lesz!
– Fontos egy férfi szerepe is a gyermek nevelésében. Ön érezte-e a gróf „apa” jellegű szerepét? Fontos volt-e önnek egy férfi jelenléte a családjukban?
– Zsiga bácsi nem gróf volt számomra! 50 év korkülönbség volt köztünk, és ő nagyon jó szülő volt. Bölcs, segítőkész. Néha birkóztunk, cukkoltuk egymást. Igazából, inkább ő cukkolt engem. Erre bizony sok példát tudnék felhozni. Nagyon szerettük egymást. Zsiga bácsi bölcs volt és finom intelligenciájával sokat segített annak a süldő lánynak, aki akkor voltam. Igen, életemben meghatározó szerepe volt. Nem, mint „híres embernek”, hanem a szó legjobb értelemben vett nevelőapának.
– Teljesen érthető módon, Mangi asszony és Széchenyi Zsigmond legalizálták társadalmi helyzetüket, házasságot kötöttek. Önnek mi volt erről – akár csak magában is – a véleménye?
– Elfogadtam. Szívvel-lélekkel fogadtam el.
– Írt-e önnek levelet – csak önnek szóló sorokat – a gróf?
– Igen! Viszonyunk bensőséges volt. Nagyon kedvesen, sok humorral írt mindig.
– Tisztában volt-e ön azzal, hogy édesanyja férje egy kivételes család önmagában is kivételes tagja? Imponált-e ez önnek?
– Tisztában voltam, ahogy ma is tisztában vagyok a Széchenyi család jelentőségével. Zsiga bácsi örökbe akart fogadni, ami nagyon-nagyon jól esett, ám az ember nem tagadhatja meg a saját családját, valamint a Széchenyi családba sem akartam „betolakodni”! De mindig éreztem a szeretetét!
–Feltételezem, minden könyvét olvasta Széchenyi Zsigmondnak. Van-e kedvenc műve, ami különösen tetszik önnek? És miért pont az?
– Először a Nahar volt a kedvencem, ma az Ahogy elkezdődött… Talán az Ünnepnapok? Vagy a Denaturált Afrika?
– Hány dedikált könyvet őriz a gróftól?
–Egyet biztosan. Megszokott szerető humorával, a köztünk lévő bensőséges viccelődő hanggal írta: „Eszternek, bár nem érdemli meg”. Ezt nem mindenki érti. Én igen!
– Mi az emléke, a gróf adott-e alkalmon kívül virágcsokrot édesanyjának?
És kereste-e úgymond a kedvét?
– Virág? Nem emlékszem. Hogy kereste-e a kedvét? Igen! Millió példát tudnék erre felhozni, akár egy régi karácsonyt, amikor miden ajándékot hatalmas vatta hógolyóba csomagoltunk Maminak. Nagyon szerették egymást. Igazi nagy szerelem volt az övék. Mindent megéltek közös nyolc évük alatt, egy egész zsúfolt életutat. Fontosak voltak egymásnak, felvállalták egymás sorsát. Egyszer, mikor Mami pár napra elutazott, Zsiga bácsi a Tóth Lőrinc utcai lakás lépcsőjén csak ült órákon át, várva a Mamit. Mi ez, ha nem szerelem?
– Mangi asszony, a társát megbecsülő feleség, a jó társ elsőrendű példaképe az én szememben: ahogy a gróf halála után kezelte a hagyatékot, őrizte az emlékét ennek a kivételes embernek, az több mint tiszteletre méltó. Ön miben tudott és hogyan segített ebben?
– Mami úgy mutatott be néha engem, hogy tessék, itt a „kis Mangi”! Annak, aki ismer, ez igazán humoros, mivel magas vagyok. Nagyon sokban hasonlóak voltunk. Széchenyi Zsigmond hagyatékának megőrzésében mindig Mami mellett álltam, egyrészt úgy éreztem ez elemi kötelességem és nem is volt nehéz, hiszen őszintén szerettem és tiszteltem Zsiga bácsit.
– Csodálatos édesanyja 2021. szeptember 5-én átköltözött társa után, a csillagok közötti világba. Emléküket, az ön hathatós segítségével, immár közösen őrzi a hatvani vadászati múzeum. Meg van-e elégedve hazánk múltjukat őrző szerepével?
– Csak jót tudok mondani a magyar kormány Mami és Zsiga bácsi hagyatékának megőrzési szándékáról, emléküket fényesen és méltón őrzik a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum felfrissített kiállítótermei. Az utóbbi időben, amíg kerestem a megfelelő helyet Zsiga bácsi szellemi hagyatékának, a múzeum munkatársaitól sok-sok segítséget kaptam, emellett Mami barátai is sokat segítettek megvalósítani azt, amit ő kért tőlem. Elsőnek kell megemlíteni Gyorgyevics Tamást, nem csak a kitűnő életrajzért, hanem a sok-sok hétköznapi segítségért is. Nem hagyható ki S. Szabó Péter sem, akinek édesapja az ’50-es években Zsiga bácsi fő támasza volt, és természetesen maga is idetartozik, kedves Pista. Úgy hiszem és remélem, jól döntöttünk!
Megjelent a Nimród Vadászújság 2023. évi augusztusi lapszámában.