A májusi erdő idén szokatlan arcát mutatta: a megszokott tavaszi zsongás helyett fojtogató csend és porszáraz levegő ült a fák között.
Hetek óta nem esett az eső, és a természetjáró ember aggódva figyelte, ahogy az aszály lassan erőt vesz a frissen ébredt tájon. A mezők szomjaztak, az erdő pedig visszatartott lélegzettel várta a megváltó felhőket.
Ezen a fülledt délelőttön Orosz György természetfotós hiába cserkelt; a vadon élő állatok meglapultak a sűrűben a tikkasztó meleg elől. Ám a meteorológia ígérete végül beigazolódott. Délutánra sötétedni kezdett az égalja, és a várt zápor végül bőséges felhőszakadás formájában zúdult le a szomjas földre.
- Aki ilyenkor nem menekül fedél alá, különleges pillanatok tanúja lehet. Esőruhába burkolózva, egy rét szélén vártam ki az égi áldást, miközben a kopogó cseppek ritmusát hallgattam – mesélte a vadfotós - Aztán hirtelen megelevenedett a táj: egy kisebb vaddisznókonda váltott ki az erdőből. Szinte látni lehetett rajtuk a megkönnyebbülést; a felnőtt példányok elmélyülten turkáltak a felázott talajban csemegék után kutatva, míg a csíkos kismalacok önfeledt játékba kezdtek. Civakodtak, kergetőztek a sűrű esőben, mit sem törődve a vízzel - tette hozzá.
A fotós technika persze küzdött az elemekkel. Az automatikus fókusz feladta a harcot a sűrű esőfallal, így manuálisan kellett élesre állítania a képet a „függönyön” át.
- Hihetetlen, de a vad érzékei a szakadó esőben sem tompultak: a disznók többször is felkapták fejüket az irányomba, kiszagolva a jelenlétemet a vízfüggönyön keresztül is, majd óvatosan odébb terelték a kis csíkosokat – részletezte György.
Egy órányi intenzív öntözés után, mintha csak egy láthatatlan függönyt húztak volna el, az eső elállt. A felhők közül váratlanul előbukkant a nap, és arany fénybe vonta a gőzölgő rétet. Ebben a szent pillanatban egy fiatal gímszarvasbika lépett ki a fák közül, közvetlenül mellőle. Megrázta magát, lerázva bundájáról az utolsó cseppeket, majd méltóságteljes léptekkel a rét közepére vonult. Elégedetten kezdett bele a frissen mosott, zsenge fű legelésébe, hirdetve, hogy a májusi eső valóban aranyat ér, és életet ad az erdő minden lakójának.
