Alázattal kérdezném: hová tűntek a büszke vadásznép dicső koronái?
A zöld vadászruhák vértjeiben, mint igazi lovagok vonulnak csatába a vadászok, de hiába a kovácsolt páncél, ha sisak nélkül teszik. Nem lesz az más, csakis félkarú óriás.
Több száz évre visszanyúló szokás a vadászó emberek egyedi ruházatának viselése, és ennek szerves, kirívó, kiemelkedő része maga a kalap. A ruhák színe és stílusa változó még ma is, de a fejfedő állandó, megegyező kiegészítője a vadászatnak.
A kalaphiány járványa söpör végig hazánk utcáin. Talán nem csak én vagyok egyedül az országban, aki azt tapasztalja, hogy terjed a dísznélküli hétköznapok áramlása. Tíz, de inkább húsz évvel ezelőtt sokkal több zöld fejfedős jágert láthatott az ember az utcákon. Jelen időben is feltűnnek a zöld ruhák rendszeresen, de a ruha egyik legfőbb tartozéka elmarad. Arra lettem figyelmes, hogy egyenruhások elmennek egymás mellett az üzletekben, boltokban, köztereken. Hol van a kalapemelés baráti gesztusa? Se hivatásos, se civil polgár nem tudja már, kinek volna a vadászat a nem hétköznapi szakmája. Olyan szép dolog lenne, ha minden vadász, a fejére passzoló nemezelt zöld fejdísszel, a mindennapokban is büszkén hordaná a hivatásának megtisztelő jelképét.
Tudjuk, amerikanizálódik a világ. Talán nincs is akkora divatja a kalapnak. Nem nagyon lehet ezek ellen tenni, mégis ha van rá mód, legalább vadász berkekben térjen vissza és maradjon meg ez a szép tradíció. Ne vegye át e régmúltba nyúló szokás varázsát a baseballsapka! Ne vesszen el a homályba a délceg vadőri hagyomány!
Minden zöld ruhás férfit és nőt megkérem, hordják a dicső fejdíszüket. Vegyék elő a polcokról, akasszák le a fogasokról, seperjék le a port róla, majd helyezzék fel a test ama legfelsőbb nemes részére, a fejük tetejére, hogy látszódjon a zöld fejfedők szép sűrűsége, ha összegyűlnek.
Kalapra fel!
(Ha önnek is van egy jó története, írása, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre)