Balogh Péterre (1947–1982) emlékezünk.
Balogh Péter rajzai a mai napig élnek. Mi sem bizonyítja ezt az állítást jobban, mint az, hogy az elmúlt napokban szerkesztő kollégám kezembe nyomott egy apróvadvadászati meghívót, amelynek hátterét Balogh Péter kiváló grafikája díszítette…
Született tehetség volt. Már az elemi iskolás füzetei is állatokat ábrázoló rajzokat rejtettek. A Képzőművészeti Főiskolán végzett mint grafikusművész és tanár, ahova már kezdetleges, de egyéni stílussal érkezett. A különböző szuperlatívuszok felsorakoztatása helyett, fiatalkori tehetségét kettő, a testvére, Balogh Gábor által elmesélt történettel érzékeltetjük. Az első történet Péter édesapjával kezdődik, aki érdeklődött tanárainál, hogy gyermeke tényleg olyan tehetséges-e, mint mondják. Basilides Sándor, a rajztanára a következőket mondta: tanítványait minden évben elviszi az állatkertbe, hogy gyakorolják az állatok megfelelő ábrázolását. Addigi tanári pályafutása során Péter volt az egyetlen tanítványa, aki úgy rajzolta le az oroszlánt, hogy bár aludt, mégis látszódott rajta, hogy egy vérengző fenevad. A második sztori szerint Gábor egy kiállításon járt, ahol Péter volt osztálytársai elmesélték, hogy az órák közti szünetekben mindig megkérték Pétert: rajzoljon valamit. Ő csak rajzolt, a társai figyelték… Számukra is felfoghatatlan volt a tehetsége.
Nem véletlen tehát, hogy már iskolás évei közben is megjelentek rajzai a Nimród Vadászújságban, majd 1976-tól lett állandó művésze lett a lapnak. Mellette számos könyvnek készített illusztrációkat, többnyire mesekönyvekhez. A Móra Kiadó nívódíjban részesítette a „Hogyan győzte le a jaguárt a teknős?” című mesekönyv rajzaiért.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság februári számában olvashatják.
