Nem sok vadásztársaság mondhatja el magáról Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, hogy a vadászterületén dámvad is él.
Igaz, ez nemcsak a természet ajándéka, mindennek történelmi gyökerei is vannak. Erről a múltról is szó esett azon a trófeamustrán, amit a tiszadobi Táncsics Vadásztársaság rendezett november utolsó napján a helyi református templom mellett.
A vadász-istentisztelettel egybekötött rendezvényen először Kelemen Máté elnök köszöntötte a vendégeket, majd felidézte a múltat:
– Tiszadobon nem nagy számban, de mindig is voltak dámok. Ezt Andrássy Gyula gróf is tudta, aki nagy vadász hírében állt, ezért is építtetett a településre egy vadászkastélyt. Számára igen kedvelt vadfaj volt a dám, ezért egy telepítésbe kezdett. A vad aztán az évek folyamán megtalálta a helyét és elterjedt. Az 1970-es években egy állami program keretében szintén történt egy telepítés, továbbá még Gyulajról is hoztak ide vérfrissítésként egyedeket. Ezeknek a keresztezéséből alakult ki a Tiszadobra ma is jellemző dámállomány, a bikák jellegzetes trófeákkal rendelkeznek.
Részt vett a rendezvényen prof. dr. Stündl László, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának dékánja, aki beszédében kiemelte:
– A vadgazdálkodás vagy a vadászat a természeti erőforrás hasznosításnak a legősibb formája, annak idején az élelmiszerellátásban volt nagyon fontos szerepe. Ez a szerep az utóbbi években, illetve évszázadokban átalakult, megmarad azonban a vadászatnak, a vadgazdálkodásnak az a feladata, hogy a körülöttünk lévő természet jelentős elemét, a vadállományt gondozza, ápolja, szabályozza és hasznosítsa.
Prof. dr. Szűcs István, a kar intézetigazgatója azt emelte ki, hogy vadásznak lenni, vadgazdálkodással foglalkozni pontosan olyan tevékenység, mintha természetvédelmi őrök lennének, hiszen alapvetően mindannyian ugyanazért a közös célért dolgoznak: a fenntartható természeti környezetért.
Elmondta gondolatait Fazekas Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Vadászkamara titkára is. Többek között egy fontos tényre is felhívta a figyelmet:
– Tiszadobról vittek Gúthra dámot vérfrissítés céljából, és utána születtek világrekordok Gúthon, tehát picit mi, Szabolcs vármegyeiek lokálpatriótaként hiszünk abban, hogy a világrekordokhoz nekünk is közünk volt itt Tiszadobon.
A köszöntők után meg lehetett tekinteni a trófeákat, amelyek közül több is arany minősítést kapott a bírálatkor. A trófeamustrát színesítette a Magyar Solymász Egyesület képviseletében Bartos Csenge és Bódis Gergely László bemutatója.
