Az országot sújtó aszály – amellett, hogy mindannyiunk életére kihatással van – az ismert negatív következményeken túl nekünk, kutyásoknak még egy nagy veszélyt jelent.
Nevezetesen azt, hogy sokkal nagyobb a száraz növényzet, így a rettegett gyomnövény, az egérárpa aránya is.
Bár zöld állapotában ártalmatlan, elszáradt termése akár az eb halálát is okozhatja, mivel alattomosan, szinte bármeddig képes befúródni a kutya testébe.
Leggyakrabban és leglátványosabban az orr- és a füljáratba tud feljutni: előbbit erős tüsszögéssel, utóbbit pedig fülvakarással és -rázással, a fej féloldalas tartásával jelzik a kutyák. Emellett gyakorlatilag bárhol be tud hatolni a bőrbe: a lábujjak között, a mellkason, a nemi szerveknél, sőt akár a végbélnyílásnál.
Ha már bejutott a testnyílásokba vagy a bőrbe, nyílhegyszerű alakjának köszönhetően gyorsan halad előre, és nagy, hirtelen fájdalmat okoz az állatnak. Ha nem kapjuk el időben, akkor jelentős távolságokat képes megtenni a kutya testében, és a helyzetet súlyosbítja, hogy ha már befúródott a bőr alá, akkor nagyon nehezen találja meg még a leggyakorlottabb állatorvos is. Ráadásul nem bomlik el a szervezeten belül (kivéve, ha a kutya lenyeli, mert a gyomorsav azért le tudja bontani), és akár hosszú hónapokig is vándorolhat, károsítva az útjába kerülő szerveket.
Hogyan előzhetjük meg a bajt? Sok lehetőségünk nincs erre, mert míg a városban van némi esélyünk kikerülni az elhanyagolt, gazos területeket, vadászkutyánkkal a területen mozogva ezt nem nagyon tudjuk kivitelezni. Így nem marad más, mint kutyánk alapos átvizsgálása minden egyes kintlét után: fésüljük át a bundát, különösen hosszabb szőrű kutya esetén, nézzünk bele a fülkagylóba, nézzük át alaposan a mancsokat, simítsuk át a kutya hasát, a hajlatait, a nemi szervek környékét. Bár alapvetően az aktívan dolgozó vadászkutyának nem sok keresnivalója van a kutyakozmetikusnál, nyáron kivételt tehetünk: hosszú szőrű kutyáknál érdemes legalább a külső hallójáratból kiszedetni a szőrt (az itt található hosszú szőrszálak szinte „bevezetik” a toklászt a fül mélyebb területeihez, mert meg tud kapaszkodni rajtuk), illetve kivágatni a lábujjak közül is a hosszabb részeket, mert ezekbe is könnyen beletapad a termés.
Ha pedig azt látjuk kutyánkon, hogy idegesen, netán nyüszítve rázza a fülét, gyakran tüsszög, vagy erősen nyalogatja magát, akkor ne késlekedjünk, és mutassuk meg az állatorvosnak. Minél előbb cselekszünk, annál nagyobb az esély arra, hogy a toklászt még „el tudjuk kapni”, elkerülve ezzel az altatásban végzett hosszabb műtétet.