Górcső alatt Gajgonyai Drótos Vadász Alíz, hívónevén Panni, lapunk márciusi „címlapsztárja”, Hinkó Miklós vadőr „nyugdíjazott” drótszőrű német vizslája.
Az eredményes vadászathoz – és sokunknak a boldog élethez is – a jó kutya nélkülözhetetlen. Nem lehet elég elcsépelt: eb a vadász, kutya nélkül, tartja a régi magyar mondás. Mindennapi munkánkban sorra halljuk ezt vissza, főként az ágazatban aktívan dolgozó, a gyakorlati vadgazdálkodásban mindennap részt vevő szakemberektől, így – nem meglepő módon – a hivatásos vadászok éve kapcsán megszólaltatott „címlapsztárjaink” is gyakran négylábúikkal álltak kameránk elé.
A vadászkutyázásról, azon belül a drótszőrű német vizslák vadászatban történő alkalmazásáról Hinkó Miklóst, a Pilisi Parkerdő Zrt. Valkói Erdészetének kerületvezető erdész-vadászát kérdeztük.
A makói származású szakember még az Alföldön eltöltött „diákévek” alatt szeretett bele igazán a drótszőrű német vizslába, mint fajtába.
– Ott teljesen apróvadas jellegű volt a terület, és sokat segédkeztem a bátyámnak, aki akkor hivatásos vadászként dolgozott Makó mellett. Talán innen eredeztethető a fajta iránti vonzalmam, bár a pontos okát magam sem tudom – mesélte a kezdetekről Hinkó Miklós, majd hozzátette: igazából a kutya külleme, a fejformája, a szakálla, a szemöldöke, ha nem is a legjobb szóhasználattal élve, de mégis kissé emberivé teszik számára az eb tekintetét, megjelenését.
– Erdésztechnikusi végzettségemet követően, amikor ide kerültem a Valkói Erdészethez, már volt egy drótszőrű német vizslám, és a fajta iránti vonzalom az évek alatt sem változott – részletezte. A vadászat a kutyázásban teljesül ki számomra, jelenleg két kannal dolgozom folyamatosan együtt, a 6 éves Erroval (Erro IV vom Böckenhagen) és a 2 éves Gellerrel (Iregi Kacsavadász Eiko), de külön emelném ki nemrég nyugdíjazott Gajgonyai Drótos Vadász Alíz, hívónevén Panni kutyámat – folytatta.
A vadőr szomorú hangvétellel konstatálta, hogy Pannit minden bizonnyal idén tavasszal már nem fogja tudni magával vinni. Pedig a nagyvad mellett a szalonka áll a legközelebb Miklós szívéhez, s talán ezt öreg kutyája nevében is elmondhatja, hiszen a nagyvad utánkeresés mellett szalonkázásra „használta” leggyakrabban vadászkutyáját, aki az erdők királynőjéből 100-nál is több egyedet talált meg közös „pályafutásuk” során.
– Húzáskor fénykorában mindig mellettem feküdt, és amerre fordította a fejét, arról lehetett a szalonkára számítani. Öreg korára ez annyit változott, hogy már ő figyelt engem, hogy én merre fordulok – emlékezett vissza a vadász. Sok izgalmas közös élményt tudhatnak magukénak, a többi között pont a 100. szalonka esete is ilyen volt, amikor is az elhibázottnak vélt lövés után a kutya elszaladt, saját sikertelensége okán a vadőr „veszekedni” kezdett vele, de kisvártatva Panni meghozta a jubileumi madarat.
A hivatásos vadász párja azon túl, hogy szintén az Alföldről (Pitvarosról) származik, ugyanabban a munkakörben, ugyanannál az erdészetnél dolgozik, az érdeklődés, a mindennapi munkavégzés mellett a kutyázás szeretete is közös bennük. Bár mindketten valódi mindenes kutyákkal dolgoznak, különbözőség egyedül a fajta tekintetében van, hiszen párja a rövidszőrű német vizslák elkötelezett híve.
– Nyilván, mi rendszerint együtt kutyázunk, együtt képezzük őket, de mégis teljesen más a két fajta, egyszerűen más jellemzőkkel bírnak, de minden ember a saját stílusához passzoló kutyafajtában találja meg a boldogságát– magyarázza, és mindezt azzal egészítette ki: a rövidszőrűek sokkal gyorsabbak, pörgősebbek, ami a mezei munka során előnyt jelent, ellenben a drótszőrű egy kicsit nyugodtabb, higgadtabb típus, ezért általánosságban jobb a csapamunkája, erdei munkája.
Panninak, mint törzskönyves kutyának a magyarországi, magyar rendszerű tenyészvizsgái (például: képességvizsga, őszi tenyészvizsga, mindenes vizsla vizsga) mind megvannak, továbbá néhány versenyeredménnyel is büszkélkedhet, illetve rendelkezik még nehezített vércsapa vizsgával is. Nemzetközi versenyen egyszer volt fajtájában második, Nemzeti Őszi Field Trial versenyen pedig kétszer volt második helyezett, kitűnő minősítéssel.
– Ezeken a versenyeken az volt Panni sikerének a titka, hogy a fajtájára jellemző tulajdonságokkal (csapázásra szelektált, mélyen tartott fej) ellentétben kimondottan jól teljesített a nagy mezei keresések során, teljesen úgy dolgozott, mint egy kimondottan jó képességű rövidszőrű német vizsla. Emellett az erdőn, sebzett nagyvad utánkereséskor is nagyon jól szuperált – fejtette ki.
A kérdésre, hogy valóban eb lenne-e a vadász kutya nélkül, Hinkó Miklós így válaszolt: ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Véleménye szerint kutyával dolgozni, vadászni a mindennapokban hatalmas élmény. Rengeteg eset van, amikor kisegíti a kutya az embert a fejlettebb érzékszerveivel, és együtt alkotnak egy sikeres csapatot.
– Az országban, sajnos, nem sokan dolgoznak német vizslával nagyvadon, pedig hatalmas lehetőségek rejlenek ebben a fajtában. Én Pannit 6 idényben vittem magammal terelővadászatokra is. De nem az volt a feladata, hogy szabadjára engedve keressen, mint egy terrier, hanem ott volt lábnál, körülöttem, és amikor egy nagyobb kondát a kiskutyák nem tudtak kimozdítani, akkor engedtem csak be közéjük. Emellett a lőállásoknál, a lövések kontrollálásában is nagy segítséget nyújt egy fegyelmezett vizsla.
Panni „szuperképessége”, amiben mindig különlegesen jól teljesített Miklós keze alatt, a jelzőapportos vadhoz vezetés volt, ami azért is érdekes, mert a kutya nem nála nevelkedett, felnőtt kutyaként vásárolta, mégpedig azért, mert az előző gazdájával nem passzoltak össze igazán.
– Mi egyből megtaláltuk a közös hangot, és sikerült csupán fél év alatt megtanítani a jelzőapportos vezetésre. Bár láttam rajta, hogy inkább az apróvad érdekelte volna, de csapázni nagyon jól tudott és szeretett – magyarázta a vadász, és arra hívta fel a figyelmet: ez fontos tulajdonság volt, hiszen sok kutyának pont azért nem tudják a vadhoz vezetést megtanítani, mert az ebek nem akarják ott hagyni a vadat, inkább belefognak, tépik. Ennél a kutyánál szerencsére nem volt ilyen erős ez az ösztön. Ha a helyzet úgy kívánta – akár a galagonyás-kökényes növényzet akadálya miatt –, Panni a póráz nélküli szabadon keresést is nagyon szépen végezte.
– Bár pontosan nem tartottam nyilván, de több mint 300 nagyvadhoz vezetett oda „nyugdíjazása” előtt Panni. Ez a viszonylag nagy szám annak is köszönhető, hogy nem csak hajtásban, terelésben, de egyéni vadászatoknál, vadásztatásnál is előszeretettel dolgoztam, vadásztam vele.
Hinkó Miklós beszélgetésünk végén kiemelte: a drótszőrű német vizsla nem való hobbi kutyának, mindenképpen valamilyen munkára van szüksége, hogy szellemileg és fizikailag is le legyen fárasztva. Talán ez is az oka, hogy nem vált divattá, a fajta megmaradt abban a formában, azokkal a tulajdonságokkal, amilyennek kitenyésztették, és az ember feladata ilyennek megőrizni.
Természetesen egy jó idegrendszerű, képzett kutya jól funkcionál családi kutyaként is, mert teljesen ki tud kapcsolni, jó barátja a gyerekeknek.
Amikor pedig feladat van, a vadászember magabiztosan hívhatja segítségül négylábú „munkatársát”, aki tettrekészségével, kitartásával, sikeres munkavégzéssel hálálja meg a rá fordított energiát.
