Negyven százalékkal magasabb a vadon élő tigrisek száma a világon, mint azt eddig feltételezték a szakemberek és az állomány stabilizálódni, sőt növekedni látszik ‒ közölte a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN).
Legutóbb 2015‒ben becsülték fel a világon élő tigrisek populációját. A legfrissebb becslés szerint 3726 és 5578 közöttire tehető a számuk ‒ áll a csütörtökön közzétett jelentésben.
A genfi székhelyű, több mint 1400 tagszervezetet tömörítő szervezet azonban nem elsősorban a kihalás fenyegette ragadozók elszaporodásával magyarázza az örvendetes számadatot, hanem azzal, hogy a technológia fejlődésével pontosabbá váltak a megfigyelések. Mindazonáltal a veszélyeztetett fajokról csütörtökön közzétett vörös lista hatékonynak tartja a tigrisek élőhelyének megőrzésére indított IUCN‒programot is.
A javuló demográfiai adatok ellenére a tigris továbbra is veszélyben van, főleg a vadorzás, zsákmányállataik vadászata, természetes élőhelyüknek az emberi terjeszkedés okozta pusztulása és elaprózódása fenyegeti ‒ olvasható a jelentésben.
A kihalás szélére sodródott a pompás királylepke (Danaus plexippus), amely arról híres, hogy minden más rovarnál nagyobb utat, több mint 4000 kilométert tesz meg egy irányban egyesült államokbeli és kanadai élőhelye, valamint mexikói telelőhelye között.
Az IUCN a súlyosan veszélyeztetett kategóriába, vagyis a kihalás fenyegette fajok közé sorolta új listáján a látványos, narancssárga lepkét, amely élőhelyének pusztulása és a klímaváltozás miatt került veszélybe. Egyrészt a szélsőséges hőmérsékletek miatt a faj túl korán indul el telelőhelyére, ahol érkezéséig még nem hajt ki a táplálékául szolgáló selyemkóró, másrészt sok fát vágnak ki mexikói és kaliforniai telelőhelyükön, és ártalmasak rájuk a gyomirtó‒ és rovarirtószerek is.
A Természetvédelmi Világszövetség csütörtökön közzétett adatai szerint a Danaus plexippus populációi 10 év alatt 22 és 72 százalék közötti mértékben zsugorodhattak. A kisebb nyugati populáció az 1980‒as évek óta 99,9 százalékkal esett vissza. A nagyobb keleti populáció már 1996 és 2004 között 84 százalékkal csökkent. Az IUCN szerint még nincs késő megmenteni a pompás királylepkét, ehhez azonban csökkenteni kellene a vegyszerhasználatot és növelni a selyemkóró területét.
Az IUCN szerint kihalás fenyegeti az északi féltekén élő összes, ugyancsak vándorló életmódot folytató tokhalfélét is a duzzasztógátak és az orvhalászat miatt.
A Természetvédelmi Világszövetség legfrissebb listáján 147 517 faj szerepel, ezek közül besorolásuk szerint 41 459‒et fenyeget kihalás, 9065 helyzete „válságos”, 16 094 faj a veszélyeztetett, 16 300 pedig a sebezhető kategóriában van. Az első ízben 1964‒ben összeállított vörös lista 902 kihalt fajt tartalmaz, és 82 olyat, amely vadon már nem fordul elő.