Magyarország trófeacentrikus dámgazdálkodását jól tükrözi, hogy a dámmal gazdálkodó vadgazdálkodási tájegységek valamelyikében szinte minden évben terítékre kerül egy-egy kiemelkedő jelentőségű lapátos.
Vármegyei szinten a megállapítás mintapéldájául szolgál a Fénykő Vadásztársaság területén terítékre hozott dámbika is, a 202 Nógrád-Cserháti vadgazdálkodási tájegységből. A vadászatra jogosult területe a Nógrád vármegyébe telepített dámpopuláció magterületéhez viszonylag közel helyezkedik el, amely egyértelműen megköveteli a szigorú szakmai elvek alapján történő állományhasznosítást.
Rendszeres területellenőrzés során figyelt fel ifj. Szebenyi László és Zám Zalán tájegységi fővadász az ismert bika erősen romló egészségi állapotára. Ezután a bika vélt élőhelyének folyamatos ellenőrzése és izgalmas kontrollja követte január első napjainak egymásutániságát.
– A dámbika valószínűsíthetően betegsége miatt szinte köddé vált, eltűnt a vadgazdálkodó szeme elől. Félve gondolhattunk esetleges elpusztulására, vagy akár ragadozók általi predálására is. Kereséssel és megfigyeléssel töltött napok sokasága jellemezte a januárt, mígnem azon hónap 16-án egy délutáni cserkelés során nagyon messziről, egy, a bika számára védelmet jelentő sűrűbb erdőfoltba láttuk beváltani a keresett egyedet – kezdte a tájegységi fővadász.
– A töretlen vadászlázzal felvértezett ifj. Szebenyi Lászlót és kísérőjét már a vadászterületen fogadta a hajnal. A kicsit borús, ködös reggelen Diána istenasszony támogatása, illetve a vadász legnagyobb fegyvere, a türelem nélkül nem valósulhatott volna meg az álomnak hitt valóság. A leromlott egészségű, beteg bika rendkívül óvatos volt, keveset mozgott, így kicsiny otthonterületének közelében sikerült terítékre hozni, ahol a nála kisebb, de konkurens bikák állandó zavarása mellett próbálta túlélni egyik napot a másik után. Testfelületén számos régi és teljesen friss külsérelmi nyom alapján konstatálható, hogy a dám nemcsak a barcogás idején igyekszik meggyengült vetélytársa felett győzedelmeskedni, hanem bármely időszakban, amikor egy-egy egyed valami miatt gyengeséget mutat fajtársai előtt. A gondos keresésnek és határokat nem ismerő kitartásnak eredményeképpen az elejtés rendkívüli idejének helyessége beigazolódott, amikor a hatósági állatorvosi vizsgálat a belső szervek teljes letapadását és gyulladásos bevérzéseinek képét, valamint kóros testi soványságot állapított meg. A hivatalos trófeabírálaton 4,54 kilogramm tömeggel mérlegelve 178,79 CIC pontot kiérdemelve területi rekord lett a vadászatra jogosult életében. A folyamatos állománymegfigyelés elsődleges fontosságú annak érdekében is, hogy az ilyen legyengült, beteg egyedek ne váljanak az enyészet martalékává a természetben. A dámbika trófeája az elejtő ifjú vadász szobájának kiemelkedő ékessége lesz, a kitartó munka pedig mindig meghozza gyümölcsét – mondta el lapunknak szakmai összefoglalóját a kísérő, Zám Zalán tájegységi fővadász.
