Néhány Zala vármegyei vadászatra jogosultat kérdeztünk meg, hogy az árváltozások hogyan érintik őket.
Góber Zoltán, a Nagykanizsai Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztársasága elnöke elmondta, hogy a mérséklődő gabonaárak azon vadásztársaságoknál, amelyek nem tudják a szükséges takarmányt megtermelni, valóban költségcsökkenést eredményeznek, ami pozitív fejlemény. A tavalyi drasztikus árnövekedést nem tudták beépíteni az áraikba, ami nehézséget okozott pénzügyi oldalról, így a mostani áresés a takarmánybeszerzés szempontjából kicsit lélegzethez juttatja őket. Viszont más költségek jelentősen nőttek az infláció következtében, és ezek összességében nagyobb hányadot jelentenek a pénzügyi gazdálkodásukban, mint a vadtakarmányozás. Ezért spórolni kezdtek, például pont a takarmányköltségen, emiatt kevesebbet helyeztek ki a vadnak, mint korábban. Azt is hozzátette: sajnos, a gabona egy része gyengébb minőségű, mint tavaly volt, illetve toxinokkal fertőzött, ami a nagyvadnál vemhesülési problémákat okozhat és befolyásolja az agancsfejlődést is.
Zágon András, a Zala vármegyei Csirkevölgy Vadásztársaság elnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy náluk a takarmányozás jelentős eleme a kukorica, annál is inkább, mert egyik vadásztársuk révén könnyen jutnak hozzá tört szemhez. A takarmányárak csökkenésének köszönhetően várhatóan 20 százalékkal több szemesgabonát helyeznek ki a vad számára, amit az is indokol, hogy jelentősen nőtt Dél-Zalában a vaddisznóállomány, s erre építve idén három hajtást is szeretnének tartani, szemben azzal, hogy tavaly egyet sem tudtak, mert nem volt sertevad.
A szepetneki Hunor-2000 Vadásztársaság elnöke, Rosta László arról tájékoztatta lapunkat, hogy nem helyeznek ki több takarmányt, mint tavaly, mert amikor az idei terveket készítették, nem lehetett tudni, hogy a gabonaár-csökkenés tartós lesz-e. Másrészt nem is tartják helyesnek a túletetést, tapasztalataik azt mutatják, hogy bizonyos mennyiségen túl már nem hasznosul a takarmány, így annak költsége ablakon kidobott pénz lesz