A természet megörökítésének számos aspektusa van, mind közül a legvonzóbb talán a vad fényképezése. Na, de hogyan lássunk hozzá?
Az elmúlt években a vírushelyzet előremozdította az emberek szabadtéri tevékenység iránti érdeklődését, egyre többen járnak sportolni és túrázni a zárt téri szórakozási lehetőségek korlátozása miatt. A mai világ alapvetése, hogy szinte mindenki zsebében lapul egy okostelefon, így bármely, a szívünknek kedves témát könnyen megörökíthetünk.
Az, aki egyszerre rajongója a természetnek és a fényképezésnek, óhatatlanul is amatőr vagy – ha elég kitartása és szerencséje van, akkor – profi természetfotóssá válik. Gyakori tévhit, hogy élvezhető fotókat csak horribilis összegekért megvásárolt felszereléssel lehet készíteni, sokszor a kreativitás és a kitartás kompenzálja az eszközök hiányát. Való igaz, hogy már egy belépő kategóriás teleobjektív is egészen más dimenziókat nyithat meg előttünk, olyan közel hozva az élőlényeket, ahogyan „puszta” szemmel csak ritkán láthatjuk őket.
A feladat könnyebbik része a felszerelés beszerzése. Az előző állításunk fordítva is megállja a helyét: a drága, minőségi felszerelés önmagában nem elegendő a sikerhez. A piramis alsó köveit a gyakorlás, alázat és kitartás képezi.
A témával kapcsolatban Fehér Zoltán természetfotós-filmessel beszélgettünk, aki társaival együtt épp az „Ember alkotta paradicsom” című filmen dolgozik. Javaslata szerint a fotózás gyakorlását érdemes egy közeli erdőben, parkban vagy állatkertben kezdeni az élőlények zavarása nélkül, és amennyiben ott sikerélményben részesülünk, úgy érdemes elgondolkodni komolyabb túrákon, akár szakember segítségével.
Manapság számos lehetőségünk van más fotósok által létrehozott és karbantartott leseket használni, ahol általában előre meg lehet határozni, hogy körülbelül mennyi és milyen vad fog felbukkanni. Ezeket a leseket olyan élőhelyekre telepítik, ahol a megfigyelni kívánt fajok megtalálhatók. Hazánkban is számos hasonló lehetőség kínálkozik erdei és vízimadarakat, emlősöket lesből kamerázni.
A lesből fényképezés legegyszerűbb (és számomra legkedvesebb) „házi” változata a téli madáretetés. Szinte az ablakunkból gyakorolhatjuk lencsevégre kapni a statikus és az akciódúsabb énekesmadár-tevékenységeket.
Amennyiben nem a lesfotózás, hanem a cserkelés állna közelebb a szívünkhöz, és esetleg a kijelölt turistaútvonalakról is szándékunkban áll letérni ehhez, mindenképp javasolt felkeresni az illetékes vadásztársaságot, nemzetipark-igazgatóságot vagy egy-egy, az adott területen tevékenykedő vadászt, aki el tud kísérni bennünket, megmutatja, hogy hol leselkedhetünk a legizgalmasabb találkozások reményében – vagy épp azt, hogy mely védett területet szükséges a természet háborítatlansága érdekében elkerülnünk.
– Mind a természetfotózáshoz, mind a filmezéshez sok türelem és elszántság szükséges, és az élővilág iránti alázat. Ha nem tiszteljük a természetet, sosem kerülhetünk vele közelebbi kapcsolatba – fogalmaz Fehér Zoltán.
Bátran kérjük tehát a nálunk tapasztaltabbak segítségét, legyen szó a felszerelés beszerzéséről vagy a fényképezés különféle praktikáiról.
