Nemrég egy társas vadászaton megismerkedtem egy, a hetvenes évei derekán járó vadásztárssal. 63 évesen kezdett vadászni, amikor a barátai elhívták hajtónak, és beleszeretett a hangulatba, aminek hatására rájött, hogy ezentúl ezzel szeretné tölteni a szabadidejét.
Amikor a felszerelés kérdésére kanyarodtunk, elmondta, hogy összesen nagyjából 16 millió forintot költött erre a célra. Mielőtt erre bárki elkezdené őt „fikázni”, mondván, hogy ő is csak az a tipikus rongyrázó gazdag vadász, aki nem felmászik a magaslesre, hanem alátolják, gyorsan leszögezem, hogy ez nem igaz: személyében egy szerény, kedves és etikus vadásztársat ismertem meg. Keményen végigdolgozta az életét, sikeres vállalkozó lett belőle, és miután gondoskodott a családjáról, úgy döntött, hogy a pénzét erre a szenvedélyre költi. És bennem, aki pontosan tudja, hogy bármennyi vadászévet ad még a sors nekem, soha nem fogok ennyi pénzt költeni a felszerelésemre, nem okozott rossz érzéseket, irigységet az összeg elhangzása. A vadászatban ugyanis épp az a nagyszerű, hogy az olcsóbb puskával és technikákkal felszerelt vadász is tud eredményesen működni, sőt az élvezeti érték egy-egy vad elejtése kapcsán sokkal jelentősebb lehet, ha ahhoz komoly kihívások leküzdése kötődik. Bennem például semmilyen vadászérzelem nem moccan meg, amikor olyan videókat nézek, amelyekben éjjellátó céltávcsővel vaddisznókat lőnek halomra. A 3–4–5 nap hegyvidéki cserkelés után terítékre hozott vad viszont rendkívül értékes a számomra. Az íjjal vagy elöltöltő puskával vadászókat pedig egyenesen csodálom; remélem, egyszer megérek arra, hogy a hagyományos vadászati módok felé vegyem az irányt.
Most ott tartok, hogy vadkárelhárítás keretében járok ki egy nógrádi vadásztársasághoz, ahol az éjszakákat hullámzó domborzatú, erdős és szántóföldes területeken cserkelem át. Már érzékelem, hogy a tapasztalat nélkül vásárolt lámpám nem alkalmas a feladatra, maximum egy szóró mellé lenne jó, mert rövid hatótávolságú, és még azon is nagyon teríti a fényt. A .308-as kaliberű, céltávcsővel felszerelt puskám pedig nehéz, hajnalra már alig bírom megemelni. Ennek nem egy és nem is kettő róka köszönheti az életét. A puskalámpa esetében egy olcsóbb márka 1000 méterre ható, szűk fókuszú terméke és egy ismert, drágább, minőségi márka újdonsága között vacillálok. A nehéz puska kérdését pedig egyrészt testedzéssel, másrészt olyan sörétes puska beszerzésével kívánom orvosolni, amely a leghatékonyabban lövi a gyöngygolyót, és a rá szerelt Red Dot kiváltja a céltávcső nehézségét. Problémám, hogy az erdőben, sűrű bozótosban való cserkeléshez nem ideális a hosszú cső, viszont ha már veszek egy új puskát, akkor nem árt, ha több módon is tudom használni, például libavadászatra, amihez viszont nem előnyös a nagyon rövid cső...
Miközben ezt írom, a hátam mögé állt a felségem, s ő is olvassa a problémáimat, mire csak annyit fűz hozzá: „A testedzés mehet – a többiről ne is álmodj!”