2024 után idén is a Pilis-Gerecse Vadászszövetség egyik tagja nyerte a FeHoVa Kupa Nemzetközi Szarvasbőgő Bajnokságot.
Két éve a Gete Vadásztársaság hivatásos vadásza, idén pedig az Aranykalász Vadásztársaság vadászmestere végzett az élen. Tardosi Balázst kérdeztük a vadászathoz és a szarvasbőgéshez fűződő kapcsolatáról.
Mióta és milyen módon került kapcsolatba a vadászattal?
Egészen pici gyerekkoromban csöppentem a vadászatba, és azóta meghatározó része az életemnek. A családomban én képviselem a hatodik vadász generációt apai ágon. Édesapámnak Komárom-Esztergom vármegyében, a bajóti Aranykalász Vadásztársaságnál volt területes tagsága, amit 2019-ben adott át nekem és 2023-tól vagyok a társaság vadászmestere. Ráadásul Esztergomban, a Kittenberger Horgász-Vadász Boltot a szüleim üzemeltették 40 éve, amikor tavaly augusztusban a húgommal és egy társammal átvettük tőlük. Ezeken kívül pedig aktív utánkereső is vagyok a szálkás szőrű tacskómmal és a hannoveri vérebemmel. Ezt a tevékenységet is nagyon fontosnak tartom, annyira, hogy az idei Kaszó Kupán az első díj átadásához a vadászboltunk felajánlott egy 50 ezer forint értékű vásárlási utalványt és egy gímszarvasbika elejtési lehetőséget. És persze én is folytatom a családi hagyományt, a 6 éves kisfiamat már többször vittem ki magammal vadászni. Talán ebből a rövid bemutatkozásból is kiderül, hogy a vadászat szinte teljesen kitölti az életemet.
Hogyan jutott el a FeHoVa Kupa elképzelt dobogójának tetejére?
Az Aranykalász Vadásztársaság 7 ezer hektáron, egy jellemzően nagyvadas területen gazdálkodik, ahol szép számmal van gímszarvas, ezért nem idegen számomra a bőgésben való vadászat. 2019-ben kaptam egy barátomtól az első szürke marha tülköt, azzal kezdtem el „nyekeregni”. 2020-ban, a szeptemberi bőgésre való készülődés időszakában történt, hogy édesapám a házunk udvarán Zilahi Jánossal, a legendás gemenci fővadásszal beszélt telefonon, aki akkor a közeli Leányváron lakott a lányánál, Dorkánál. János bácsi hallotta a háttérben ahogy próbálgatom a kürtölést, és felajánlotta, hogy menjek át, mutat néhány „fogást”. Egy hét múlva találkoztunk, és addig rengeteget gyakoroltam, hogy ha már az a megtiszteltetés ért, hogy maga Zilahi János ad tanácsokat nekem, ne bőgjek le előtte teljesen. Ettől egész „jó hangom” lett, majd János bácsi sokat finomított rajta. 2021-ben vásároltam egy Hubertus bőgőt, amellyel a vadászati világkiállítás kapcsán a Zselicben szervezett versenyen a második helyen végeztem. Ott ismertem meg Erdélyi Tamás többszörös szarvasbőgő bajnokot, aki nem csak mesterem lett, hanem azóta barátomnak is mondhatom. Rengeteget segített a versenyekre való felkészülésben, illetve abban is, - ami nekem talán fontosabb - hogy a főidényben való vadásztatásban eredményesebb legyek a bőgőkürt által. Ezen terepi technikák elsajátítása tette lehetővé, hogy bőgésben nagyon sok vendég kéri, hogy én kísérjem, mert nagy élmény számukra, amikor 20 méterre rásétálunk, vagy ilyen közelre behívjuk a bikát. Az utóbbi években nem jött ki jól a lépés a FeHoVa Kupákon, talán azért sem, mert a kisfiam telente menetrendszerűen hozta haza az óvodából az influenzát, így mindig beteg voltam a verseny idején. Viszont sikerült kijutnom a litvániai Európa-bajnokságra a Kasper fivérekkel, és ez az élmény nagy löketet adott arra, hogy teljes erőbedobással készüljek az idei megmérettetésre.
Nem volt szétbőgés az első helyért, tehát egyértelmű előnnyel végzett az élen.
Igen, annyira, hogy nekem 81 pontom volt, a második helyezettnek pedig 74. Talán azért alakult így, mert tényleg nagyon akartam most nyerni. Nagyon.