A sajtóközleményt változtatások nélkül közöljük.
„A szlovákiai vidéken a földek, erdők és az élővilágért dolgozó emberek, de egyre több hazai és külföldi turista és nyaraló elégelte már meg a környezetvédelmi civil szervezetek képviselői és a környezetvédelmi miniszter szájából elhangzó félrevezető információkat.
A vadászok, később a turisták, a fotósok és a kistelepüléseken élő emberek megvádolása után, akik nyilvános tiltakozásukkal fejezték ki felháborodásukat és egyet nem értésüket a szlovákiai medveprobléma elbagatellizálása kapcsán, a miniszter ismét a vadászok ellen fordult, azzal vádolva őket, hogy a medvéket a szóróhelyekkel szinantropizálják.
Hazugságok a szórózásról:
A kormányrendelet és az afrikai sertéspestis (ASP) elleni nemzeti felszámolási terv alapján jogszerűen és törvényesen létesített szóróhelyek segítik a vadászokat a vaddisznó hatékony vadászatában. A vadászok ezen tevékenységét szigorúan szabályozzák, regisztrálják és ellenőrzik. A Szlovák Vadászkamara a vaddisznóállomány szabályozásának okait, formáit és eljárásait riportokkal, videókkal és podcastokon keresztül ismerteti. Bárki, aki akár csupán alapvető ismeretekkel is rendelkezik a vaddisznó biológiájáról, tudja, hogy a szóróhely nélküli egyéni vadászat nem hatékony, időigényes és nagyon lassan tudja csak csökkenteni a populáció létszámát az erdei élőhelyi körülmények között.
Két évvel ezelőtt a Szlovák Vadászkamara javaslatára a csülkös vad szemestakarmánnyal való etetésének tilalma bekerült az ASP-re vonatkozó nemzeti felszámolási tervbe, valamint az élelmiszer-maradékokkal és egzotikus gyümölcsökkel való etetés tilalma. A Szlovák Vadászkamara létrehozott egy külön e-mail címet (podnety@polovnictvo.sk), ahol az ilyen nem megfelelő etetést be lehet jelenteni. Egy év alatt mindössze 5 panasz érkezett erre az e-mail címre. Mindegyiket az illetékes állami erdészeti és vadgazdálkodási hatósági szervekhez továbbították megoldásra. Manapság az illegális szórózással kapcsolatos problémák szinte nem is léteznek. Ezt bizonyítja a nem megfelelő szórózásról készült több éves felvételek használata, amelyeket a természetvédők újra és újra felhasználnak a vadászok lejáratására. A közelmúltban a médiában ilyen felvételeket hoztak nyilvánosságra a Polyánán (Poľana) történt répával való szórózásról, de szándékosan elhallgatták, hogy a felvételek 2020-ban készültek. Ez egyértelmű bizonyítéka a célzottan szerkesztett híreknek és a bűnbakkeresésnek ott, ahol a valóságban nincs is bűnös.
Hazugságok a szinantropizációról:
„A százszor elmondott hazugság igazsággá válik” – ezt a mondást nyilvánvalóan mindazok vallják, akik a vadászokat a medvék illegális etetésével vádolják. Szakértők és zoológusok egyaránt megerősítették, hogy a szóróhelyek látogatása nem szinantropizálhatja a medvéket, mert a vidéken bőven van más bőségesebben elérhető táplálék, mint a vaddisznók „csalizására” szánt néhány kilogrammnyi élelem. A medve előszeretettel alkalmazza a lehető legkönnyebben való jóllakás módszerét. A több tucat hektárnyi kukorica és más mezőgazdasági termény a medvék számára jobb és megbízhatóbb táplálékforrásnak bizonyult, mint a szóróhelyen kihelyezett takarmány. Legfőbb ideje felismerni, hogy a farizeusi magatartás és a populista, a medvék védelmének fontosságát esztelenül dicsőítő intézkedések végső soron a populáció általános veszélyeztetését jelentik. Az az állítás, hogy az embernek a természetben megfontoltan és éberen kellene viselkednie, mert nem ő, hanem a medve van ott a természetes élőhelyén, a szlovák valósághoz képest teljesen téves.
Mi a helyzet a falvakban, városokban, temetőkben, gyümölcsösökben és kertekben megjelenő medvékkel? Vajon ott is természetes élőhelyükön vannak, és az embernek még a lakása lépcsőjén is ébernek kell lennie?
Hazugságok az „ellenőrizhetetlen trófeavadászatról”:
Az állam több évtizede nyilvántartást vezet az összes elejtett medvéről. Minden egyes elejtett egyedet az Állami Természetvédelmi Felügyelet alkalmazottai ellenőriztek, akik felveszik az egyed biometrikus adatait. Szintén hazugság, hogy a medvéket féktelenül vadászták, és csak a domináns hímekre vadásztak, a nőstényekre nem. A Polyánán például az elejtett állatok 50%-a nőstény volt, a legnagyobb elejtett medve tömege pedig 170 kg. A vadászatot mindig az alacsonyabb súly- és korcsoportokban folytatták, hogy csökkentsék az állomány létszámát. A súlykategória be nem tartása esetén a vadászatra jogosultat (vadásztársaságot) szankcionálták.
A vadászokat azzal vádolják, hogy a medvékre nyereségvágyból akarnak vadászni. Szlovákiában átlagosan 40 medvére vadásztak, és a 3000 eurós átlagár 120 000 eurós nyereséget hozott Szlovákia-szerte.
Régebben csak az állami erdőkben vadásztak medvére. És még akkor is, amikor a medvevadászatot kivételes esetekben végezték, zömmel az önkormányzatok kérésére az élet és a tulajdon védelme érdekében, azt is főként az állami erdészetek végezték, és a vadászatból származó nyereség az állami vállalat költségvetésébe került.
Egy civilizált világban lehetetlen, hogy a civil szervezetek tagjai, sőt még a kormányok is tömeghisztériát keltsenek a probléma valódi okairól szóló tények elferdítésével, hazugságokat terjesztve a trófeavadászatról vagy a több milliós haszonnal járó vadászatról.
A jövő nagy valószínűséggel bebizonyítja majd, hogy Szlovákia nem fogja tudni kezelni a medveproblémát a vadászok segítsége nélkül.
Az állam által jól tartott bevetési csoport lenne a szlovákiai megoldás?
Az állam most a bevetési csoportot fizeti, amely többek között medvéket ejt el. A vadászat korábban a régiók és az állam számára is előnyös volt. Sok európai országban ez ma is sikeresen működik, és az emberekkel való konfliktusok – Románia kivételével – alig fordulnak elő. Ennek oka a szabályozott vadászat, amelyet előnyben kellene részesíteni. Ehhez a medvét át kellene sorolni az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletéből az V. mellékletbe, ami 2020 óta mindkét minisztériumnál kérvényezésre került. Úgy vélik, hogy a bevetési csoport létrehozása csupán kiegészítő, nem pedig rendszerszintű megoldás, és szükségtelenül terheli az állami költségvetést.
A szlovákiai medveprobléma megoldásának koordinálásához elegendő, szakmailag művelt humán erőforrás áll rendelkezésre, mind az államigazgatásban, mind az állami erdészeti szervezetekben, mind a vadászati önkormányzatban, anélkül, hogy az adófizetők pénzét kellene felhasználni.
Felszólítják a Környezetvédelmi Minisztériumot és a civil szervezeteket, hogy tartózkodjanak attól, hogy a tények céltudatos manipulálásával eltereljék a figyelmet a medvék magas egyedszámával kapcsolatos valódi problémákról.
A medvék által megtámadott hat ember és a medvék Érsekújvár, Nyitra és Radosna közelében való megjelenése is olyan figyelmeztetés, amelyet egyetlen felelős és józan ember sem hagyhat figyelmen kívül.
Ismételten hangsúlyozták, hogy a vadászati jog gyakorlása, a vadászat és egyéb vad vadászata szigorúan nyilvántartott, szabályozott, ellenőrzött és korlátozott. Minden vadász beírja magát a vadászterületen tett látogatásai során a nyilvántartási könyvbe, ahol feltünteti a látogatás időpontját, a helyszínt, megállapításait, az elejtett vadra vonatkozó információkat, amelyet egy összetéveszthetetlen kóddal ellátott jelzőcímkével, krotáliával is megjelöl.
A vadászati jog gyakorlása olyan észszerű tevékenység, amelyet a gyakorlatban bevált szigorú előírások szabályoznak. Ezért nincsenek meggyőződve arról, hogy a lakosságot fenyegető fokozott veszély idején helyes lenne bevetési csoportokkal kísérletezni, a nyilvánosságot hiányos és torz információkkal tűrésre kényszeríteni, és kockáztatni, hogy Szlovákiában újabb tragédia történjen.
A parlamentben megállapodás született arról, hogy a medvéket csak a bevetési csoport ejtheti el, és hogy csak szinantróp medvékről lehet szó. A Szlovák Vadászkamara soha nem szorgalmazta a medvék nagyarányú állománycsökkentését, csupán évek óta arra hívja fel a figyelmet, hogy a medvék számát a medvékkel való gazdálkodásra vonatkozó stratégiai tervvel összhangban csökkenteni kellene, amelyet 2016-ban minden érdekelt fél, köztük annak benyújtója, a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma dolgozott ki és hagyott jóvá. Teljes mértékben tiszteletben tartják a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottság döntését, és méltányolják, hogy jelentkezik a politikai akarat a helyzet normalizálására a medveállomány állapotával és tendenciájával kapcsolatban, de szeretnének ismételten rámutatni, hogy nem elegendő csak a kialakult helyzet következményeivel foglalkozni. Ennek a helyzetnek az okaival kell foglalkozni, melyek abban rejlenek, hogy a faj élőhelyi igényeihez viszonyítva nagymértékben túllépte a kedvező állománynagyságot.
A vadászat nemcsak a populáció csökkentésében fontos, hanem annak felismerésében is, hogy ki a vadász és ki a zsákmány az ember és a medve kapcsolatában.
A medvepopulációból eltűnt az az információ, hogy az ember is veszélyes ragadozó lehet, és ez az oka annak is, hogy a nőstény medvék az ember lakóhelyére viszik bocsaikat, hogy elbújjanak a hímek elől.”