Nagy Tibor olvasónktól kaptunk két beszámolót januári vadászatokról, amelyekre a Vajdaságban került sor.
Január 16-án, a szerb–román határ közelében található magyarcsernyei Sólyom V. E. Molidor nevű területén vaddisznóhajtásra került sor, ahol a Vajdasági Magyar Vadászok Társaságának néhány tagja is részt vett. Molidor valaha egy német falu volt, melynek lakosságát a II. világháború után a kollektív bűnösség jegyében kitelepítették, kivégezték. Helyükre bosnyákokat hoztak, akik az 1956-os nagy árvíz után elhagyták a települést, amelyet a természet lassan visszahódított magának, és így kialakult egy 96 hektáros erdőség. Majd két évtizeddel ezelőtt a magyarcsernyei vadkamrának számító erdőben a fácán és őzek mellett megtelepedtek a vaddisznók, sőt mára a sakál, de a gímszarvas is.
A hajtást a helybeli vadászok vaddisznóra, sakálra és rókára szervezték. 54 résztvevő jött össze. A hajtók Botosról és Veternikről érkeztek 7 tacskókopóval. A tervek szerint az erdőség felét hajtották meg úgy, hogy a vadászok körbeállták a lehajtandó részt. Az akáccal, galagonyával, vadrózsával és főleg kökénnyel benőtt sűrűbe csak a kutyák és a vezetőik mentek be. A terep adottságai és a kefesűrű növényzet miatt a résztvevők csak sörétes puskát használhattak gyöngygolyóra töltve. Az egész vadászat mintegy három órán keresztül zajlott. Eközben 38 lövés dördült el, melynek eredménye 3 koca, 2 süldő és 1 kan lett.
Ez utóbbi 18,5, illetve 16,5 cm „bicskákkal” rendelkezett. Korát 7 évre becsülték, és agyarai a későbbi kikészítés és elbírálás során 104,18 CIC-pontot kaptak. Elejtése nem ment zökkenőmentesen, mert azonnal támadott, melynek két kutya látta kárát. Az egyiket tüdőn szúrta, a másikat – habár rendelkezett mellénnyel – kihasította, kifordítva a gyomrát. A további harcnak egy fültőlövés vetett véget. Rókát nem látott senki, egy sakálpár pedig a hajtás elején átugorva, a leállók közt eliszkolt. A vadászatot a teríték elkészítése után közös ebéddel zártuk, ahol átbeszéltük az átélteket és látottakat.
***
A helyi évadzáró fácánozásra január 28-án került sor a Vajdasági Erdészethez tartozó kátyi erdőben, Kókai Roland vezérigazgató jóvoltából. Ő a Vajdasági Magyar Vadászok Társaságának alapító tagja, s mint ilyen, meghívta a tagságunkat egy idényzáró fácánozásra. Az Újvidékről, Magyarcsernyéről, Bácsfeketehegyről, Topolyáról és Bácskossuthfalváról érkezett kilenc nimród a kátyi vadászházban jött össze, ahonnan egy kiadós reggeli után nekivágtunk a terepnek. Erdősávok, nádasok, árokpartok, régi vasúti töltések gazzal benőtt részein, 5 hajtó és 5 kutya segítségével folyt a vadászat a kora délutáni órákig. Fácán volt bőven, a puskák szinte megállás nélkül szóltak. A német vizslák rutinosan kerestek és apportíroztak, a hajtók pedig szorgalmasan gyűjtötték a behozott vadat.
A vadászat végén, a kátyi erdészet udvarán elkészült a teríték, ahol házigazdánk összegzése és elnökünk, ifj. Brindza Lajos köszönőbeszéde után felhangzott a vadászkürt szava, és tiszteletet adtunk a 78 terítékre hozott fácánkakasnak.
A vadásznapot egy kiadós dámszarvaspaprikás és desszertként almás rétes zárta, ami után a kandallóban ropogó tűz mellett az egész társaság a késő délutáni órákig elborozgatott és elbeszélgetett. Soha rosszabb évadzárónk ne legyen!
Ha önnek is van egy jó története, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre.
