A tárgyév feléhez érve, új sorozatot indítunk, melyben a Nimród Vadászújság aktuális hónapjában címlapra került fotó háttértörténetéről kérdezzük annak készítőjét.
Júniusban Blaumann Ödön fotója kapott helyet vadászújságunk borítóján, ennek apropóján őt kértük, avasson be bennünket a kép elkészültének körülményeibe. Természetfotósunk kezdetben annyival gondolta letudni kérdésünket, hogy: kiült, várt – kattintott. Holott tudjuk, hogy egy-egy felvétel mögött ennél jóval több van.
Már-már elcsépeltnek hangzik, de nyomban előkerült a türelem kifejezés, hiszen egy-egy ilyen pillanat megörökítésére gyakran sokat kell várni, lesben ülni – emelte ki a fotós, majd kiegészítette: ez különösen igaz a szarvasok esetében, hiszen nem csak a hosszú várakozás, de a jó szél, megfelelő idő, jól kiválasztott leshely mellett még számos tényező befolyásolhatja, adott esetben kijön-e a vad az ember szeme elé.
Az ominózus kép a Fejér megyei Sárréten készült, mely területet jól ismeri, megfigyeléseire alapozva már tudja a vad mozgását, a lencsevégre kapott egyedekkel is „találkozott” már, de ezek mellett nagy segítséget jelentenek számára a vadászok jelentései, friss információi is, hiszen a szarvas nem tartja annyira a területét, mint az őz, és érzékenyebb – főleg ebben a vadkár-elhárításos időszakban – a zavarásra is.
Úgy véli, szerencséje volt, hogy kijött egy kisebb rudli a leshez viszonyítva optimális helyre, hiszen rácserkelni esetükben nem igazán érdemes, valamint előfordult már, hogy hiába ült ki a jó helyre, a szarvasok és borjaik mégsem érkeztek meg.