A hétfői nap hajnalán és estéjén Szalczer Bálinttal, a Hajósi Vadásztársaság elnökével keltünk útra a területükön. A revír két része markánsan elkülönül, mi reggel a homoki részen, a Fürjest választottuk.
Az autót hátrahagyva gyalogosan közelítettük meg a gyakorta töltött itató-dagonyát. Rövidebb cserkelések után a derengő hajnalban meg-megállva hallgatóztunk, két bika bőgött körülöttünk.
A jól áttekinthető nyiladékokon nyomokat olvastunk, tarvad és bika lábnyomatok jöttek-mentek minden irányból, bizakodásra adva okot. Végcélunk az út végén található dagonya volt. Velünk párhuzamosan az erdőben a sorok között sétált egy fővad, mintegy százhúsz méterre, így tökéletes körülmények között elbírálhattuk, 8 kilogramm körüli, a főágak mind megvannak, négyes korona mindkét oldalon, de kompromisszumos egyezségként Bálinttal még három évet megszavaztunk neki az örökítésben. Méltóságteljesen bekanyarodott a dagonya irányába, nyomában egy ígéretes fiatal bikával. Látszik, hogy még csak az elején tartunk a násznak…
Az este folyamán a hajósi vadászháznál találkoztunk, ahol az elnök rögtönzött bőgési értekezletet tartott a befigyelésben résztvevőkkel. Nyolcan jöttünk össze, ilyenkor mindenki elmondhatja, hogy ki mit látott-hallott az előző alkalommal, így cserélve információt a sikeresebb vadásztatás érdekében. Ilyenkor dől el, hogy ki melyik vendéggel, milyen gímbikát tekint meg a későbbiekben, ismerve a bérvadászok igényeit.
Mi ketten Bálinttal az alsó területrészre, a Zsákmocsárhoz indultunk egy frissen kihelyezett magaslesre. Távolabbról gímbika bőgését hozta a szél, elnök úr csendesen mesélt a terület kialakulásáról, jelenlegi átalakulásáról és jövőjéről. Közben 4 fiatal bikát láttunk, mind kiváló genetikát mutató, magas minőségű agancsot viseltek a fejükön. Az erdőből kilépve egyből egymásnak fordultak, leszegett fejjel játszadoztak, pont úgy, mint a nagyok. Miközben csendben szemlélődtünk, ránk sötétedett, a lesről lemászva az autóhoz visszasétáltunk, közben a mocsárban bikák verekedtek, egymásnak feszülő agancsaikkal csörtöltek. A sötét beálltával pedig egyre több helyről kezdtek bőgni.
Holnap a Jóbarátok Vadásztársaság területére megyek, folytatva a megkezdett területbejárásokat.
Fotó: Szerencsi Gábor