Illusztráció: Gschwindt Márk
Az este során a Fajsz-Miske Egyesült Vadásztársaság vadászterületén eredtünk a gímbikák nyomába Lajter Róberttel, a társaság tagjával.
A négyes körzet egyik magaslese volt a célpontunk, amely a Miskei templom tornyával van pontosan egyvonalban. Alig ült el az esti harangszó hangja a tájon, amikor is körülöttünk két gímbika is megszólat az erdőfolt és a kukorica határán. A jobb hangú gím fővad maximum kétszáz méterre a hátunk mögött folyamatosan bőgött, de nem mozdult egy helyből. Előttünk a tarlón őzek legelésztek, nyulak eszegettek a kellemesen lehűlő időben és egy fiatal gímbika váltott át magányosan a kukoricából a szójába. Fél órás egy helyből bőgögetés után megindult az erdő széle felé a kiszemelt bika, még jó lövilágnál kimozdult, de a két erdő sarka közötti tíz méteres távon nem sikerült érdemben elbírálnunk, így Robi fényképező géppel, lecsúszott a lesről és megpróbált elébe kerülni, az érdemi elbírálás érdekében. Százötven méter széles körülbelül az erdősítés, ezt rohamléptekkel tette meg, majd pár perces távcsövezés után élénk integetéssel hívott magához, így én is lemásztam a lesről és hozzá siettem. Gyorsan elmondta, hogy pillanatokra sikerült meglátni a erdőfoltban bőgött gímbikát, amint egy tarvaddal bevetette magát a kukoricába, de elbírálni ő sem tudta. Tovább távcsövezett, míg az árok partján, tőlünk mintegy 400 méterre észre vett egy másik bikát, amely egy kategóriával nagyobb volt az előzőnél és fel s alá járkálva bőgött, amiből mi semmit nem hallottunk, csak azt láttuk mikor emeli fel a fejét és engedi ki hangját, de maga a bőgés nem jutott el hozzánk pedig megmértük távolságmérővel és alig volt több mint 400 méter, sík terepen. A bőgéskor hátravetett agancsa igen hosszú szárakról tett tanúbizonyságot, ami reménykeltő. Kigyönyörködtük magunkat benne, közben szépen ránk is sötétedett, így élményekkel telve hazaindultunk.
Kedden a Jánoshalmi Vadásztársaság területén fogjuk várni a bőgés beindulását.