Vasárnap a Jánoshalmi Vadásztársaság területén jártam a szarvasbikák nyomában, kísérőm Csernák Roland vadászmester volt.
A kora hajnali vadászházi találkozón a szakszemélyzet részéről mindenki jelen volt, ketten már vendéget kísértek a reményekkel teli reggelen, a többiek befigyelni indultak a gyors és lényegre törő információcsere után. Mi az Aranyosi vadföld lucernását céloztuk meg, még teljes sötéttel foglaltuk el pozíciónkat a magaslesen, úgy, hogy körbe–körbe mindenfelé bőgtek a bikák, a többi között a vadföldön is. Roland a hangjuk után már sorolta is a korábbi megfigyeléseken tapasztaltak alapján a korukat és az agancs jellemzőit is, jó házigazda módjára hozzátéve azt, hogy melyik lőhető és melyik kímélendő. A legelést befejező tarvad csapat behúzódott a homoki erdő jótékony homályába, magával vitte a vadföld urát is, mielőtt távcsöveinkkel elbírálhattuk volna részletesen is. Később vaddisznókocák érkeztek süldőkkel a cirokból a lucernára tökéletes lővilágnál, pontosan tudva azt, hogy ilyenkor nem ők a „főszereplők” a szarvasnász miatt.
Este a Cseresi vadföld középső magaslesén helyezkedtünk el, egy itató környékére koncentrálva. Felettünk hollók köröztek, dolmányos varjak szálldostak, szajkó mókázott és fiatal bikák legelésztek a lemenő nap sugarában. Oldalt magányos tehén csipegette a frissen kaszált vadföld növényeit. Messzebbről 5 bika hangját hozta felénk az élénkülő szél, és pár perc várakozás után ki is lépett egy, maga előtt terelve három tarvadat. A gyors bírálat után megállapítottuk, hogy egy 8 kilogramm körüli dalia váltott át a vadföldön, a kímélendők közül. Mire teljesen leszállt az est 7 bika bőgött körül minket, így csendesen lemászva hagytuk el a kiválóan előkészített cserkészúton a magaslesünket.
A vadászházi napértékelő beszélgetésen a helyiek véleménye szerint most a napokban várható a csúcsa a szarvasok nászának, jól bőgnek a bikák és az eddigi tapasztalatok is reménykeltőek.
Hétfői napon a Sükösdi Kékhegyi Vadásztársaság vendége leszek.
Kammermann Péter
tájegységi fővadász, táji vezető