A péntek hajnalt és estét a Dunafalvi Jóbarátok Vadásztársaság területén töltöttem, Lajos Krisztián hivatásos vadásszal.
A kora hajnali vadászházi találkozó után a Vén-Duna menti kukoricások irányába indultunk a kellemesen hűvös időben. A hold fénye mellett csendesen haladtunk, majd egy négyes kereszteződésben autónkat hátrahagyva hallgatózásba kezdtünk az aranysárga kukoricatábla mentén. Három különböző irányból hallottunk egy-egy bőgést, de a hangok gazdáját nem sikerült megpillantanunk. Krisztián választása azért esett erre a területrészre, mert a másodvetésben a gabona után mohart vetettek és öntözték, így a teljesen kiégett környező mezőgazdasági kultúrákban ez a pár hektár oázisként szolgált az üde zöldségével. Lassan ránk virradt, a kergetőző nyulakat és a békésen legelésző őzet hátrahagyva a Kerektó nevű területrészre mentünk. Már majdnem elértük célunkat, amikor is az út közepén egy irányunkba szaladó aranysakál majdnem felborított minket, de végül is nem tőlünk riadt meg, hanem a tarlón legelésző őzektől és szarvasborjútól. A kis keveredést követően teljesen kiürült a színpad, így a kis töltésre rákanyarodva kávézni indultunk. Utunk során a töltés láb melletti gazosok szélén mindenféle méretű fácáncsibéket láttunk, örömmel nyugtázva, hogy az extra aszály ellenére idén szépen van madár szaporulat.
Esti lesünk alkalmával a Kutak határ menti területrészét céloztuk meg, kukoricatáblák, szója és tarló háromszögében. A lesre felkapaszkodva rövid távcsövezés után a kiszáradt vizesárok mélyén egy gímbika kezdte el verdesni agancsával a faágakat, megdobogtatva vadászszívünket, majd pár perc fantom hadakozás után ki is ballagott a szójatáblára, teljes pompájában megmutatva magát. Krisztián spektívvel gyorsan szakszerűen elbírálta, középkorú, kímélendő minősítéssel. Közben egy gímtehén borjával is megjelent a szójában és békés legelészésbe kezdtek az alkonyatban. Hátunk mögül több tarvad váltott át az erdő irányába. Egy borz is tiszteletét tette a lesünk mellett, vizsla módra magasan tartott orral szaglászott felénk, majd amikor szelet kapott, eliszkolt. A Duna felől egy tolóhajó távolodó morajlása zárta az élmény teli napot nekünk is.
Kevés bőgést hallottunk a mai napon, de gímszarvast szépen láttunk, így reménytelinek ítéltük meg az aszályos időszak ellenére is a bőgési előjeleket.
Holnap a Sükösdi Kékhegyi Vadásztársaság területére megyek gímbika befigyelési céllal.