Csütörtöki napon Zilinszki Martinnal, a KEFAG Zrt. Császártöltési Erdészetének hivatásos vadászával indultunk hajnali cserkelésre terepjáróval a falu széléről.
Gyorsan ellenőriztük a szélirányt, ami után Martin ismertette a tervet. A nagyobb, összefüggő erdőtömbben többször megálltunk hallgatózni, ahonnan erőteljesebb bőgést hallottunk, abba az irányba indultunk meg. Autónkat hátrahagyva gyalogszerrel közelítettük meg a süppedős homokban a Dékány vadföldek környékét, de minden hang gazdája a sűrűben tartózkodott így csak az egyre erősödő orgonálásukban gyönyörködhettünk. Amilyen csendesen érkeztünk, olyan csendesen tovább is álltunk a Jacsó-vadföld felé, mivel onnan egy igazán érces hangú fővad ismételte szerelmes versét.
Egy vágásterület közepén magányosan álldogált a mutatós bika, tőlünk körülbelül háromszáz méterre. Egy galagonyabokor mögé húzódva mustráltuk és halkan egyeztettük, hogy ki mit lát a fején. Lassan, méltóságteljesen megindult felénk bőgögetve, hallgatva a vetélytársak orgonálását. Ekkorra már körülbelül tíz gímbikát tudtunk a hangok alapján beazonosítani a homokdombok között. A bika felénk tartott, egyre közelebb jött. Megítélésünk szerint 8 év körüli, 7,5-8 kilogrammos agancsot viselt, ami a baloldalon villában végződött és a hajnali derengésben úgy tűnt, hogy a villa egyik vége dugóhúzó szerű. Ahogy bandukolt a nyiladék felé, előbb egy őzsuta lépett ki pont ugyanazon a váltón, majd jött a bika is. Mielőtt kilépett, akkor vált láthatóvá, hogy a jobb oldalán a hátsó comb és a horpasza környékén egy kézilabda nagyságú kitüremkedés, mintegy hasfali sérv látható, amit a testszínével megegyező színű szőr fedett. Én magam még sosem láttam hasonlót gímszarvason. Csodálkozásunk után belépett a nyiladékról és eltűnt a szemünk elől. A későbbiek folyamán a jellegzetes bal szári villáról és az oldalán lévő furcsaságról is egyértelműen azonosítható lesz.
Az este a Kápolnási-les környéki mezőgazdasági területeken ért minket egy magaslesen. Felkapaszkodásunk után röviddel egy kiváló képességekkel rendelkező csapos bika és egy tarvad váltott ki, majd táplálkozni kezdtek. Később távolabbról elkezdődött a koncert és az előadók jól hallhatóan felénk tartottak. Tőlünk jobbra megjelent egy borjú és zavartan keresgélve tekintgetett a már legelő csapat irányába, majd megindulva feléjük boldogan csatlakozott is hozzájuk. Közben távolabb egy gímbika is megjelent és komótos léptekkel felénk tartott, a lestől nyolcvan méterre megállva a meg-megforgó szélben fejét magasra emelve szaglászott irányunkba, majd megfordult és elegánsan elfutott, maga után porfelhőt hagyva.
Tőlünk balra egy jó hangú dalia tizenpár tarvadját terelgette szinte már teljes sötétben, mindegyik tehénnél bepróbálkozva szimatolgatta őket, miközben szerelmesen bőgött. Érett, öreg bikának minősítettük a viselkedése és a testformája, valamint az agancs méretei alapján.
Gyorsan leltároztunk egyet, tizenhárom bőgő bika hangját tudtuk egyértelműen azonosítani a ránk ereszkedő sötétség közepette.
Csendesen lejöttünk a lesről és élményekkel telve hazaindultunk, a pénteki napon a Császártöltési Hubertusz Vt. területére megyek.