Az előző este esett eső pozitív hatásaiban bízva, kellemesen hűvös időben keltünk útra hajnalban Haidinger Györggyel, a Gemenc Zrt. hajósi erdészetvezetőjével a Zöldhegyi vadászkerületbe.
Az Eperfás úton megállva rövid hallgatózás után a Szudár-házi vadföld magaslesére másztunk fel mivel egy kiváló hangú gímbikát onnan hallottunk rendszeresen bőgni. Sajnos, amire odaértünk már a sűrűből szólt, így nem tudtuk elbírálni, de a hangja közelebbről is reménytelinek tűnt. Még sötétben, de egész jó bőgés kerekedett a területrészen így a továbbmenetel mellett döntöttünk. A Kis vadföldet érintve tovább hallgatóztunk, majd az élénk bőgés okán gyalog cserkeltünk tovább, a Csák-Berényi határ mentén, amikor is egy felénk közeledő bőgés szó szerint térdre kényszerített minket az úton, pár csenevész akác takarásában, mivel előbb egy busa fejű gím tarvad majd egy kilenc kilogramm körüli gímbika tűnt fel tőlünk mintegy 30 méterre, velünk párhuzamosan bőgögetve. Lapos oldaltávcsövezések közepette vettük szemügyre és állapítottuk meg, hogy jó képességű, de rendkívül rövid ágakkal rendelkezik a koronában. Ahogy a nap is magasabban kezdett el járni úgy a bőgés intenzitása is alábbhagyott, így visszaindultunk az erdészeti irodához.
Este a hajószentgyörgyi vadászkerület Tinós hegyi vadföldjére ültünk fel egy aszály sújtotta lucernatábla és kukorica szélén elhelyezett lesre. A vadföld és az erdő találkozásánál egy régóta üzemelő vaditató és dagonya működik, ami a szaharai melegben nagy népszerűségnek örvend az erdőlakók körében. Előbb örvös galambok tartottak légi parádét, majd gím tarvadak soroltak szépen szomjukat oltani a friss vízhez. Idővel követte őket egy 9 kg körüli gímbika is, amely szépen bőgve felügyelte a háremét. Erdészetvezető úr a pontos adatrögzítés miatt fényképezőgéppel dokumentálta a gímbika paramétereit, az apró monitoron ránagyítva egyértelműsítette, hogy a napok óta ismert középág hiányos dalia, a vadföld ura mutatta meg magát nekünk is. Körülöttünk a sűrűkben egész jó koncert kezdett kibontakozni, több fővad is érkezett bőgve a vadföldre, de az erélyes bőgés a lucerna közepe felöl mindegyiket visszafordította az erdőbe. Szürkülettel erőteljes avarzörgéssel tőlünk mintegy negyven méterre kettő fiatal aranysakál tervezett kiváltani a lucernára, de gyanússá váltunk nekik és a hátunk mögé kerülve szerettek volna meggyőződni az igazukról, így szinte teljesen befutottak mögénk, ahol szelet kapva gyorsan eltávoztak. Egy igazán hangulatos nap után, élményekkel gazdagodva indultunk pihenni.
A csütörtöki napon a Kefag Zrt. Császártöltési erdészetének vadászterületén folytatom a megfigyeléseket a bőgő bikák után.